I become a hero?

Hey, would you say I become a hero?

A neten végtelen számú fan made filmecskét lehet látni különböző Final Fantasy részekből. Nekem ez duplán kedves – annak ellenére, hogy én is belátom, nem teljesen illik a zene stílusa a videóhoz, de a “lot like me” azért találó mondat az FF VII féle Zack és Cloud kapcsolatban -, hiszen nagyon szeretem a legendás hetedik epizódot, valamint Dexter “barátomék” legutóbbi albumának talán  legjobb dala szól alatta.

Crisis Core és Advent Children jelenetek, melyek Cloudra és (a sokak szerint a még nála is nagyobb, tragikus hősre) Zackre koncentrálnak. Zack kérdésére pedig azt hiszem a válasz rövid és egyszerű: igen.

Legend of the Five Rings – Egy halott hős a tó tükrében

Szombaton ismét a szamurájoké volt a főszerep – meg az improvizációé, mivel semmi normálisat nem tudtam kitalálni; szerencsére régi ötletekből gyúrtam végül valamit.

A csapat ismét vegyesre sikeredett, mivel szombaton tartottuk a játékot (hétfőn picit betegeskedtem a keddemet meg inkább nem említeném…). Daidoji Shiroyama, Kakita Ono, Shiba Saya, Toku Kenjiro, Kitsu Chikao és Togashi Akimoto volt jelen – Daidoji Yuki és Bayushi Aki sajnos most kimaradt.

A szamurájok útja nyugatra, Oroszlán földekre hívta őket, hogy találkozzanak Matsu Sukumival és elkérjék a nála lévő tekercset. A jó pár napos út elég eseménytelenül telt, mindössze az Oroszlán határon álltak meg egy rövid időre az utazási papírok ellenőrzése miatt. Chikao udvariasan “intézkedett”, majd gond nélkül tovább is haladtak, hiszen a papírjaikkal minden rendben volt. Pár napja tartózkodtak az Oroszlánok földjén (és alig egy napra a Matsu lakhelyétől), amikor egy erdőn áthaladva csatazajra lettek figyelmesek. Kenjiro és Shiroyama a hang irányába indult, ahol egy naga férfit láttak meg, amint kétségbeesett harcot vív pár goblinnal és láthatóan nagyon óvott egy tekercstartót. A szamurájok pillanatok alatt megmentették a bajba jutott naga-t, de a harc végére a furcsa teremtmény eszméletét vesztette. Chikao egy gyógyító varázslatot mondott el, amitől a naga magához tért… a shugenja tekercséről pedig eltűnt a varázslat! A gondok itt még nem értek véget, mivel nem tudták megértetni magukat a naga-val. Végül előkerültek Saya papírjai és megpróbáltak rajzokkal kommunikálni. Végül (nagy nehezen) kiderítették, hogy a naga Kyuden Isawa-ból tartott a fővárosba, Toshi Ranbo-ba. Mivel járni képtelen volt, a gyógyítása pedig lehetetlen, így Shiroyama és Akimoto készített a számára egy hordágyat, amit két ló (Shiroyama és Akimoto lovai)  húzott. Egy kínkeservesen lassú nap után végül beértek egy faluba, ami annak a palotának a lábánál terült el, ahol Sukumi is lakik. Azonnal bebocsájtást és segítséget kértek a palotába, amit meg is kaptak. A naga-t kezelésbe vették a gyógyítók, míg az utazók szállást kaptak. Amíg Saya a naga felöl érdeklődött, addig Chikao megpróbált a kyuden egyik idős shugenjájával választ kapni arra, hogy miért is tűnt el a varázslat. Ezalatt többeknek feltűnt, hogy az Oroszlánok elég gyanakvóak velük szemben. Végül Ono tette fel a kérdést egy fiatal Akodo-nak. Az Oroszlán nem kertelt: mostanában nem egy ember (leginkább nők) tűnt el a palotából és a faluból egyaránt. Néhányan arról suttogtak, hogy a naga lehet a felelős. A pletykának akár van alapja akár nem, a fürkésző tekintetek elég kellemetlenül érintették a vendégeket.

Chikao megkereste Matsu Sukumit, a szamuráj pedig örömmel fogadta… bár látszólag betegeskedett és első hallásra a tekercs mibenlétére is csak furcsán nézett. Végül megbeszélték, hogy holnap megkapja Chikao a tekercseket. A finom vacsora után mindenki lepihent – ezúttal Ono nem “üldözte” Saya-t -, reggel pedig erejük teljében ébredtek. Chikao egy tolmács segítségével beszélt a naga-val, majd megosztotta élményeit Saya-val.

A délután furcsán indult. Chikao semmit sem kapott a megígért tekercsekből, Ono és Kenjiro a faluba látogatott ki, míg Saya-t az elég rossz bőrben lévő Sukumi hívta el egy rövid lovaglásra, hátha talál valami szép, megfestendő dolgot a közelben. Elmondása szerint van egy szép tavacska a palotától nem messze. Amíg Sukumi és Saya a tavacskát és az azt körülvevő erdőt csodálta, addig Ono és Kenjiro a faluban egy őrült paraszttal került összetűzésbe. Ono fegyelmezési próbálkozása roppant kínos véget ért: megpróbálta előrántani a kardját, de keze lecsúszott a markolatról! Kenjiro ezt “kihasználva” kardja hüvelyével megütötte a parasztot, de a férfi erre még inkább haragra gerjedt. A második próbálkozás sikerült: Ono előrántotta a kardját és csúnyán megsebesítette a férfit, míg Kenjiro még mindig csak a hüvelyt használva, eltörte a megvadult paraszt nyakát. A férfi lakásába(?) behatolva számos holttestet találtak… vagyis először annak vélték őket. Aztán jöttek csak rá, hogy némelyik holttest csupán az illető bőre, vagy éppen a test, de bőr nélkül…

Innentől nagy versenyfutás kezdődött az idővel. Ono és Kenjiro visszalovagolt a kyudenbe és riadóztattak, hogy valószínűleg egy bog hag felelős az eltűnt emberek ügyében – a Lore skillek nem véletlenül vannak. Outban itt már mindenkinek lekoppant (majd érthető módon inben is), hogy Sukumi nem beteg, hanem a bőre vált nagyon öreggé és új “ruhát” keres. Ono a kyuden őreitől megtudta, hogy hova ment Saya és azonnal lóra pattant. Eközben “Sukumi” megpróbálta a tóba fojtani Saya-t, de a Főnix egy hihetetlen szerencsés dobással hasba szúrta, aki ezek után változtatott a taktikán és vadul marcangolni kezdte a Főnixet. A csupa vér Saya végül kikecmergett a tóból, pont akkor, amikor megérkezett a Daru és egyetlen vágással végzett a már sebesült bog haggel.

Ekkor lent pontosan éjfél, így össze is pakolt a csapat. Ono visszaszolgáltatta az elesett Matsu kardjait, Chikao ajándék tekercseket kapott (köztük egy új, gyógyító varázslatot tartalmazót, amit gyorsan használt is a sebesült Főnixen… majd a mágikus jelek ismét eltűntek…), valamint Sukumi szolgái előkeresték a halott gazdájuk hőstetteit tartalmazó írásokat. A naga is rendbe jött és köszönetet mondott a szamurájoknak, valamint az Oroszlánoknak is.

A zsémbes feleség

férj & feleség

Egy férfi és a folyton zsémbes felesége elmentek nyaralni Jeruzsálembe. Ott tartózkodásuk ideje alatt az asszony elhunyt. A temetkezési vállalkozó azt mondta férjnek, hogy 5.000 dollárért hajóval hazaszállítják vagy eltemetheti itt a Szent Földön 150 dollárért. A férj gondolkozott, majd végül úgy döntött hazaszállíttatja elhunyt feleségét, kerül amibe kerül. A vállalkozó megkérdezte, “Miért költene ötezret? Nem lenne csodálatos, ha itt lenne örök nyugalomra helyezve és csak 150  dollárjába kerülne?”
A férj így válaszolt: “Nagyon régen meghalt itt egy férfi, eltemették itt és három nappal később feltámadt. Ezt nem kockáztathatom meg!”

Muse

muse500

Akár utolsó Zenebutikunkba is befért volna eme két dal. Angolok lévén kaphattak volna helyet, de inkább szenteljünk nekik külön postot. A Muse még ’94-ben alakult (igaz, akkor még a “zseniálisRocket Baby Dolls nevet viselték), első albumuk 10 éve jelent meg. Összesen öt stúdió album került ki a kezükből, felállásuk változatlan a kezdetek óta. Írhatnék róluk hosszabban is, de nem teszem, mert még csak most kezdtem ismerkedni igazából velük. Az első kedvenc a Knights of Cydona a 2006-os Black Holes & Revelations albumról:

A The Resistance pedig az idei albumuk. Szeptemberben jelent meg, a kritikusok legtöbb helyen azonnal az egekbe emelték. Valóban jól sikerült, kellemes összetételű korongot kaptunk. Erről az első maxit hallgassuk/nézzük meg most. Uprising:

Legend of the Five Rings – 20 koku

Legend of the Five Rings

(Megjegyzés: jelenleg a sok átírás miatt még mondhatni béta stádiumban van. Az esetleges elírások és egyéb hibák javítva lesznek.)

***

Folytatódott a hősök tekercseinek keresése, melyben a három tagú csapat két új segítőt talált. Shiba Saya és Togashi Akimoto is Rei Li és a könyvtár segítségére érkezett, valamint csatlakozott a már úton lévő szamurájhoz.

Shiba Saya (Kakita festőművész és mesemondó): a fiatal Főnix lány remekül ötvözi a két klán erényeit: csendes, szerény és udvarias mint egy Főnix, és a Kakita művészeti iskola nevére sem fog szégyent hozni tudásával.

Togashi Akimoto (Ise Zumi): minden kétséget kizáróan a Sárkány szerzetes a legcsendesebb és legnyugodtabb. Sok időt tölt elmélyült meditálással, de természetesen kiveszi a részét a csapat megsegítésében – a városba érkezésig, afféle “testőrként” utazott Saya mellett.

***

A trió (Yuki, Aki, Chikao) elindult az első tekercs felé,ami Doji Takego tulajdona. A Daru a közeli városban,  Hanami Mura-ban lakik. Az út második éjszakáján furcsa hangra lettek figyelmesek, de érdekes módon csak Akit érdekelte a dolog. Az úttól nem messze meg is találta a hang forrását: egy ubume (olyan nő szelleme, aki a szülésbe halt bele) sírt a gyermeke, Keisuke után. Miután a Skorpió óvatos közeledését nem vette támadásnak sikerült beszélniük egymással. A nő elmondta, hogy egykoron jónevű geisha volt, de a pártfogoltja (egy bátor szamuráj, akitől a gyermek is született) odaveszett egy csatában így hirtelen mindenét elveszítette. Több hónapnyi nehéz élet után, végül itt az út szélén adott életet a fiának, de a szülésbe belehalt. Mivel képtelen volt elhagyni a helyet, a fiút egy férfira bízta. Sajnos csak később derült ki, hogy az illető nem más volt, mint Kurushii, egy rossz hírű, fiatal ronin…

Aki végül megigérte, hogy elhozza a fiút az anyjához, hogy beszélhessenek először és utoljára. Másnap beértek Hanami Mura-ba, ahol szállást szereztek, felfrissültek, majd szétszóródva különböző dolgok után indultak. Yuki egyenesen Doji Takego házához tartott, de sajnos nem sikerült bejutnia; Chikao és Aki pedig a piacot járta. Mikor megtudták, hogy Yukitól, hogy a Daru jelenleg nem elérhető, Kurushii felöl kezdtek érdeklődni. Ez végül Hanami Mura városőrségének parancsnokához vezette őket, aki mesélt nekik a roninról: több közeli faluban is fel szokott bukkanni. Nagy bajkeverőnek tartják, de az apróbb falvak nem sokat tehetnek ellene.

Másnap sikerült bejutniuk a Takego-hoz (számos emberen kellett “átverekedniük” magukat; sok meghajlás, bemutatkozás és “miért jöttünk” dolog), míg végül a férfi fogadta őket. Kellemesen elbeszélgettek és örömmel a rendelkezésükre bocsájtotta a történetét tartalmazó tekercseket. Amíg ezeket Chikao magához vette és másolni kezdte, Yuki és Aki a közeli falvakba lovagolt, hogy a roninról érdeklődjenek. Chikao másolása remekül zajlott, akárcsak a ronin keresése. Már az első faluban összefutottak vele (out: igen, eléggé szorított már az idő, és nem akartam nagyon a levegőben lógatni a sztorit). A Daru és a Skorpió is az udvarias és békés megoldást szorgalmazták, de a ronin viselkedése végül párbajba (első vágásig) torkolt, amit végül Aki nyert meg. A ronin sérülése teljesen minimális volt (out: összesen 4 pont). A ronin így beleegyezett, hogy a fiú találkozzon az anyjával, de semmi többet. (Out: itt lett vége a múlt heti játéknak)

Nagyjából ilyen tájban érkezett meg a városba Saya és Akimoto is, akik egyenesen a Daruhoz tartottak. Ők is bejutottak, ahol elmondta nekik, hogy a tekercseket már másolja egy Kitsu shugenja. A Főnix és a Sárkány távozott, majd felkeresték az Oroszlánt a szállásán. Chikao elmondta, hogy nagyjából végzett a másolással, de a jó segítség mindig jól jön. Ezzel egy időben Saya felajánlotta, hogy segítenek a többi tekercs felkeresésében. Miután Yuki és Aki is visszaérkezett, és mindannyian bemutatkoztak nyugovóra is tértek.

A következő nap Yuki és Aki találkozott a roninnal (miközben , majd elindultak arra a helyre, ahol az ubume-vel találkoztak. Keisuke 15-16 éves forma fiúvá cseperedett, akin meglátszik a “ronin életmód”. Erős, de csapzott, ruhája és modora sem teljesen olyan, mint ami egy bátor szamuráj fiához illene… de ő erről semmit sem tudott eddig. A fiú beszélt édesanyjával és elléggé megrázta a dolog. Szinte azonnal tartani kezdte a távolságot “apjától”, aki végül dühében megütötte. Hideg mivolta ellenére Yuki vette védelmébe a fiút. A Kakita penge megvillant a kezében, de Kurushii nagy meglepetésünkre könnyedén elbánt vele (out: pokoli rossz dobások Yuki részéről és borzasztó sebzés Kurushii oldaláról, Yuki csak a Void pontjainak köszönheti az életét). A Daru vérben ázva zuhant el, de a villámgyors harc során ő is megsebesítette a ronint, aki féktelen dühében a Skorpiót is megtámadta, de a Bayushi ellen semmi esélye nem volt. Másodpercekkel később Aki megadta neki a kegyelemdöfést. Miután ellátta (amennyire tőle telt) Yuki sebeit, azonnal visszalovagolt vele a városba, ahol Chikao gondjaira bízta (out: hála a varázslat során megkockáztatott Raise-nek és a szép dobásoknak, Yuki teljesen fel is épült. Egyedül az önérzetén esett jókora csorba…). A fiúval kapcsolatban több dolog is felmerült, de végül meghagyták neki a szabad döntés jogát. Jön velük, vagy marad. Ő végül a maradás mellett döntött és múltja ellenére, de apja emlékének hála megpróbál majd elhelyezkedni a városban. Talán az eddigi céltalan élete helyett ő is a város egyik őre lesz? Ki tudja…

***

Miután Chikao visszaszolgáltatta a tulajdonosnak a tekercset, a csapat tovább indult. Egyedül Saya maradt Hanami Mura-ban, mivel egy rangos szamuráj portrét kért tőle (out: Saya játékosának sajnos haza kellett menni, így őt kimeséltem). A többiek útra keltek a következő város felé, ahol elviekben a következő szamuráj is él. Az út második napján egy furcsa, ronin shugenja, Kintaro kért engedélyt, hogy a kis csapattal ebédelhessen. Ami még ennél is furcsább volt, az a kérdés, amit Chikao-nak tett fel: arról érdeklődött, hogy lemásolhatja-e a shugenja varázstekercseit; fizet is érte természetesen. Chikao nagylelkű és szerény volt: átadta másolásra mindegyik tekercset, és egy fillért sem kért értük. Miután Kintaro végzett, hatalmas hajlongások és köszönetek tömkelege után végül tovább haladt.

Nem sokkal ezután érkezett egy fiatal heimin fiú, aki Akimoto-nak hozott egy üzenetet. A papírra firkált pár sor azt közölte, hogy ha nem hoz 20 kokut az innen nem messze lévő tóparti épülethez, akkor a “Főnix lány meghal”. Gyors fejtörés után Chikao körbeszaglászta az épületet (a heimin fiú mondta meg, hogy hol van), de végül őt is elfogták az épület előtt. Odabent öt martalóc és egy megkötözött, Miya mont viselő férfi várta… Saya sehol. Akimoto és Yuki elölről, Aki pedig hátulról közelítette meg az épületet. Aki a falon rést vágva behatolt és végzett az egyik rablóval, kiszabadított az Oroszlánt és a Miya-t, majd hatalmas zűrzavart csinált. Akimoto és Yuki ekkor intézett “rohamot”. A négy rosszfiúnak esélye sem volt a három képzett támadó ellen. Rövid és véres harc volt. A Miya végül elmondta, hogy a városban látta a kis csapatot, de semmit sem tudott róluk. Egyedül annyit, hogy amikor elhagyták Hanami Mura-t, akkor a Főnix lány már nem volt velük. Miután ő is elindult, a haramiák fogságába került, de a zsákmányuk nem volt olyan busás, mint amilyenre számítottak. Így végső elkeseredésében kitalálta, hogy esetleg a karakterek “segíthetnek” neki. Elküldette a levelet, és reménykedett, hogy a négyes segít rajta valahogy. Természetesen háláját fejezte ki a megmentőinek és esetleges szolgálatait is felajánlotta, ha esetleg szükség lesz a segítség viszonzására.

***

Eddig jutottunk a legutóbbi alkalommal. Szerencsére belefértünk az “idő limitbe” mivel pont éjfélre sikerült befejezni és össze is pakolni. Jövő hétfőn valószínűleg picit “bekeményítek” ami a nehézségeket illeti – remélhetőleg nem fogom megbánni. Addig is a Hatalmak vigyázzanak mindenkire.

“Csak…” (Dühöngő)

nocommentElőre is szeretnék elnézést kérni, mert igen, vannak kivételek avagy kinek nem inge, ne vegye magára.

Szentesi vagyok. Ez azt jelenti, hogy igazából szinte mindentől távol, vagy legalábbis elég messze lakom. Ezért mindig le szokott törni, fel szokott bosszantani amikor olyan hirdetésekkel találkozom, ahol az illető kedvesen kijelenti, hogy csak Budapest, csak személyes átvétel, csak itt, csak ekkor, csak ésatöbbi – konkrét idézetet nem szeretnék, és ha jól sejtem nem is szabad, de ez most mindegy is.

Valahogy nem egészen értem a dolog miértjét. Mennyi lenne a szerencsétlen cuccost becsomagolni egy darab papírba és beledugni egy “lufis” borítékba? Körülbelül ugyanannyi, mint elcaplatni A város xyz részébe és a kedves delikvens kezébe nyomni a csomagot…

Budapesti esetén ez még elmegy és valóban könnyű és gyors. Bár nagy a város, olcsón meg lehet úszni. Az én példámban viszont… minimum 5-6 óra vonatozás, és akkor a vonatjegyről nem is beszéltem. Igen, lehet nézelődni vidéken is, de sajnos az eddigi tapasztalatok alapján a legtöbb dolgot kedves fővárosunkban lehet megtalálni, ami természetes dolog a méretei és a lakosság méretei miatt, de a fenti dolgok sajnos továbbra sem nem férnek a fejembe…

Új lap: rpg

GameÚj lap került a “fejlécbe” rpg címen, ahova a remélhetőleg rendszeressé váló játékról készült rövid beszámolók linkjei kerülnek majd címmel és megjelenési dátummal. Így, aki esetleg követi a játék eseményeit, nem kell a cimkékkel “bajlódnia”.

Extra Terror

Lapos volt a hét, mint az Alföld, nem árasztottuk el az oldalt jobbnál jobb postokkal, igaz rosszabbnál rosszabbakkal sem. Senki ne csináljon semmi megerőltetőt a hétvégén, kis poharakból igyunk, ne nagyból! Korán van még, tudom, de ha netalán már ittál volna, akkor megnyugtatlak,  jól látod a képet, nem a zavart elméd háborodott meg mégjobban. Mi lett volna ha, ha E.T. a Szupercsapat tagja lehetett volna? Mr. e.T.?

mr eT

Legend of the Five Rings – Egy egyszerű kérés

Legend of the Five RingsA múltkori fiaskó után végül úgy tűnik, hogy megvalósul a csapat (ami jelenleg eléggé változó felállású…) és az én nagy álmom is: rendszeres, heti játék, fix helyen. Reményeink szerint, mostantól minden hétfőn összeülünk az új helyen, amit a csapat Skorpiója (ki más…?) szerzett nekünk. Annak ellenére, hogy egy söröző félreeső zugában van, csendes és füstmentes (a helyiségben tilos a dohányzás), vannak székek, asztalok és egy jókora kanapé is, vagyis minden, ami a játékhoz szükséges. A hétfőn lezajlott játékon három játékos volt jelen, közülük kettőnek ez volt az első találkozása a szerepjátékkal, de szerencsére élvezték a dolgot és rábólintottak a következő játékra is, ami jövő hétfőn esedékes.

A konkrét események rövid leírása előtt pár szót szólnék a karakterekről. A csapat elég vegyes felállású a Daru-Oroszlán-Skorpió triót elnézve, de szerencsére az összemesélés gond nélkül zajlott.

Bayushi Aki (Bayushi bushi): megfontolt szamuráj, aki ennek ellenére nem fél elébe menni a dolgoknak. A figyelmét kevés dolog kerüli el, nem is marad ki semmiből, ami számára fontos lehet…vagy a Skorpióknak.

Daidoji Yuki (Kakita bushi): a szép külső csendes de elég forrófejű lányt takar, aki sokszor furcsa hidegséggel szemléli a dolgokat. Több mint nagyszerű kardvívó képességeit még nem tette próbára az eddigi rövid út alatt…

Kitsu Chikao (Kitsu shugenja): az Oroszlán shugenja kellemes társaságnak bizonyult eddig. Az utazás egyes részeit éjszakánként papírra veti, ha kell zenével szórakoztatja kisebb-nagyobb sikerrel társait, reggel pedig imáival próbálja könnyebbé tenni az utat.

***

Mindhárom szamurájt a klánja küldte egy Főnix földeken lévő könyvtár segítségére. A könyvtárat vezető szerzetes, Rei Li érkezásük után el is mondta, hogy miben kérte a klánok segítségét. A könyvtár “megalapozása” érdekében több Főnix könyvtár is felajánlott számos tekerecset, melyek kevésbé ismert rokugani hősök regéit tartalmazza – van, aki már nincs az élők sorában, de többségük még életben van. Sajnos a nemrég lezajlott heves esőzések miatt jó pár megsemmisült ezekből a tekercsekből. Szerencsére a saját történetét tartalmazó tekercsből mindegyik hős kapott egy-egy másolatot, így nem veszett el minden feljegyzés. A kérése “mindössze” annyi, hogy a karakterek hozzák el a könyvtárba a jogos tulajdonosoknál pihenő tekercseket, hogy lemásolhassák őket – esetleg a karakterek is megpróbálhatják a másolást. Néhánynak tudja a pontos helyét (a tulaj tiszteletben állló szamuráj), de jó párról szinte semmi hír (a hős ronin volt, esetleg a tulajjal együtt eltűnt…). A feladat így Rokugan több részébe is elszólítja őket, bejárva esetlegesen a Sárkányok hegyeitől kezdve, Ryoko Owari kavargó városán keresztül a Sáskák szigeteikig. Természetesen ez jó pár játékülést és kalandos utazást jelent…

***

A csapat (miután a megfelelő módon bemutatkoztak és megismerkedtek) hamarosan útra is kelt. Hogy hogyan is zajlott az első sztori (ami egyébiránt, nem saját agyszülemény), arról a következő alkalom után írok, mivel nem sikerült teljesen befejezni.