Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. november

Hey, would you say I become a hero?

A neten végtelen számú fan made filmecskét lehet látni különböző Final Fantasy részekből. Nekem ez duplán kedves – annak ellenére, hogy én is belátom, nem teljesen illik a zene stílusa a videóhoz, de a “lot like me” azért találó mondat az FF VII féle Zack és Cloud kapcsolatban -, hiszen nagyon szeretem a legendás hetedik epizódot, valamint Dexter “barátomék” legutóbbi albumának talán  legjobb dala szól alatta.

Crisis Core és Advent Children jelenetek, melyek Cloudra és (a sokak szerint a még nála is nagyobb, tragikus hősre) Zackre koncentrálnak. Zack kérdésére pedig azt hiszem a válasz rövid és egyszerű: igen.

Read Full Post »

Szombaton ismét a szamurájoké volt a főszerep – meg az improvizációé, mivel semmi normálisat nem tudtam kitalálni; szerencsére régi ötletekből gyúrtam végül valamit.

A csapat ismét vegyesre sikeredett, mivel szombaton tartottuk a játékot (hétfőn picit betegeskedtem a keddemet meg inkább nem említeném…). Daidoji Shiroyama, Kakita Ono, Shiba Saya, Toku Kenjiro, Kitsu Chikao és Togashi Akimoto volt jelen – Daidoji Yuki és Bayushi Aki sajnos most kimaradt.

A szamurájok útja nyugatra, Oroszlán földekre hívta őket, hogy találkozzanak Matsu Sukumival és elkérjék a nála lévő tekercset. A jó pár napos út elég eseménytelenül telt, mindössze az Oroszlán határon álltak meg egy rövid időre az utazási papírok ellenőrzése miatt. Chikao udvariasan “intézkedett”, majd gond nélkül tovább is haladtak, hiszen a papírjaikkal minden rendben volt. Pár napja tartózkodtak az Oroszlánok földjén (és alig egy napra a Matsu lakhelyétől), amikor egy erdőn áthaladva csatazajra lettek figyelmesek. Kenjiro és Shiroyama a hang irányába indult, ahol egy naga férfit láttak meg, amint kétségbeesett harcot vív pár goblinnal és láthatóan nagyon óvott egy tekercstartót. A szamurájok pillanatok alatt megmentették a bajba jutott naga-t, de a harc végére a furcsa teremtmény eszméletét vesztette. Chikao egy gyógyító varázslatot mondott el, amitől a naga magához tért… a shugenja tekercséről pedig eltűnt a varázslat! A gondok itt még nem értek véget, mivel nem tudták megértetni magukat a naga-val. Végül előkerültek Saya papírjai és megpróbáltak rajzokkal kommunikálni. Végül (nagy nehezen) kiderítették, hogy a naga Kyuden Isawa-ból tartott a fővárosba, Toshi Ranbo-ba. Mivel járni képtelen volt, a gyógyítása pedig lehetetlen, így Shiroyama és Akimoto készített a számára egy hordágyat, amit két ló (Shiroyama és Akimoto lovai)  húzott. Egy kínkeservesen lassú nap után végül beértek egy faluba, ami annak a palotának a lábánál terült el, ahol Sukumi is lakik. Azonnal bebocsájtást és segítséget kértek a palotába, amit meg is kaptak. A naga-t kezelésbe vették a gyógyítók, míg az utazók szállást kaptak. Amíg Saya a naga felöl érdeklődött, addig Chikao megpróbált a kyuden egyik idős shugenjájával választ kapni arra, hogy miért is tűnt el a varázslat. Ezalatt többeknek feltűnt, hogy az Oroszlánok elég gyanakvóak velük szemben. Végül Ono tette fel a kérdést egy fiatal Akodo-nak. Az Oroszlán nem kertelt: mostanában nem egy ember (leginkább nők) tűnt el a palotából és a faluból egyaránt. Néhányan arról suttogtak, hogy a naga lehet a felelős. A pletykának akár van alapja akár nem, a fürkésző tekintetek elég kellemetlenül érintették a vendégeket.

Chikao megkereste Matsu Sukumit, a szamuráj pedig örömmel fogadta… bár látszólag betegeskedett és első hallásra a tekercs mibenlétére is csak furcsán nézett. Végül megbeszélték, hogy holnap megkapja Chikao a tekercseket. A finom vacsora után mindenki lepihent – ezúttal Ono nem “üldözte” Saya-t -, reggel pedig erejük teljében ébredtek. Chikao egy tolmács segítségével beszélt a naga-val, majd megosztotta élményeit Saya-val.

A délután furcsán indult. Chikao semmit sem kapott a megígért tekercsekből, Ono és Kenjiro a faluba látogatott ki, míg Saya-t az elég rossz bőrben lévő Sukumi hívta el egy rövid lovaglásra, hátha talál valami szép, megfestendő dolgot a közelben. Elmondása szerint van egy szép tavacska a palotától nem messze. Amíg Sukumi és Saya a tavacskát és az azt körülvevő erdőt csodálta, addig Ono és Kenjiro a faluban egy őrült paraszttal került összetűzésbe. Ono fegyelmezési próbálkozása roppant kínos véget ért: megpróbálta előrántani a kardját, de keze lecsúszott a markolatról! Kenjiro ezt “kihasználva” kardja hüvelyével megütötte a parasztot, de a férfi erre még inkább haragra gerjedt. A második próbálkozás sikerült: Ono előrántotta a kardját és csúnyán megsebesítette a férfit, míg Kenjiro még mindig csak a hüvelyt használva, eltörte a megvadult paraszt nyakát. A férfi lakásába(?) behatolva számos holttestet találtak… vagyis először annak vélték őket. Aztán jöttek csak rá, hogy némelyik holttest csupán az illető bőre, vagy éppen a test, de bőr nélkül…

Innentől nagy versenyfutás kezdődött az idővel. Ono és Kenjiro visszalovagolt a kyudenbe és riadóztattak, hogy valószínűleg egy bog hag felelős az eltűnt emberek ügyében – a Lore skillek nem véletlenül vannak. Outban itt már mindenkinek lekoppant (majd érthető módon inben is), hogy Sukumi nem beteg, hanem a bőre vált nagyon öreggé és új “ruhát” keres. Ono a kyuden őreitől megtudta, hogy hova ment Saya és azonnal lóra pattant. Eközben “Sukumi” megpróbálta a tóba fojtani Saya-t, de a Főnix egy hihetetlen szerencsés dobással hasba szúrta, aki ezek után változtatott a taktikán és vadul marcangolni kezdte a Főnixet. A csupa vér Saya végül kikecmergett a tóból, pont akkor, amikor megérkezett a Daru és egyetlen vágással végzett a már sebesült bog haggel.

Ekkor lent pontosan éjfél, így össze is pakolt a csapat. Ono visszaszolgáltatta az elesett Matsu kardjait, Chikao ajándék tekercseket kapott (köztük egy új, gyógyító varázslatot tartalmazót, amit gyorsan használt is a sebesült Főnixen… majd a mágikus jelek ismét eltűntek…), valamint Sukumi szolgái előkeresték a halott gazdájuk hőstetteit tartalmazó írásokat. A naga is rendbe jött és köszönetet mondott a szamurájoknak, valamint az Oroszlánoknak is.

Read Full Post »

A gróf

Azt hiszem a Game Trade Magazin hasábjain bemutatott Drakula grófot senkinek sem kell nagyon bemutatni. Hála a White Wolfnak, a gróf most megjelenik a Vampire The Requeim szabályaira lefordítva.

Read Full Post »

(^_^)

Read Full Post »

Darth Finger

Read Full Post »

Valamikor a kilencvenes évek közepén, San Diego-ban Frank Vollman megalapította a Frank The Baptist formációt és neki indult szerencsét próbálni. Utólag nem nehéz azt mondani, nem volt neki nehéz dolga. Olyan karizmatikus jelenség egy  olyan összetéveszthetetlen hanggal, hogy ez az erőteljes kombináció utat tör magának, ha tetszik, ha nem. De miért ne tetszene?

Egy-két felállás változás után kialakult a helyi rajongótábora ennek az atmoszférikus zenének. Hogy mit játszanak Frankék? “Gothic-Death-Rock” a legkifejezőbb címke, amit talán a nyakukba akaszthatnánk, vagy stílszerűen a lábujjukra. Elkezdtek koncertezni és hamar nagyobb közönség előtt találták magukat. Mint a pestis, terjedtek.  Európába, az itteni fülekbe is belopta magát a dallamos zene az énekes erőteljes hangjával. 2003-ban egy független ausztriai osztrák kiadó (Strobeligt Records) kiadta első lemezüket “Different Degrees Of Empty” címmel, ami mondhatni underground klasszikussá vált, majd a kritikusok is felfigyeltek rá. Mondani sem kell, zabálták!

2004. Boltokban a második korong. A “Beggars Would Ride” világossá tette a zenekar számára, hogy a sikerük Európában még nagyobb, mint az államokban, pedig ott is bezsebeltek minden elismerést amit csak lehetett! Frank 2006-ban úgy döntött, hogy székhelyét átteszi Berlinbe, és reformálja az amúgy is sikeres bandáját. Maga mellé vette régi pajtásait, Fez Wrecker-t és Benn Ra-t, akik már játszottak korábban a FTB keretein belül még a kilencvenes évek végén. A dobok mögé beült Phantomas, és 2006. február 13-án (péntek) debütáltak az új formációval.

Épp három éve már, hogy stúdióba vonultak és harmadik albumukat három nap alatt rögzítették. A “The New Colossus” mondhatni instant klasszikusok összessége. Minden egyes szám hordoz magában valamit, ami olyan magasságokba emeli, hogy képtelenség utolérni ott őket. A “Beg, Steal And Borrow” melankólikussága földhöz vág és a betonba döngöl. A szívfacsaró ballada, a “Scars Forever” egy vízköpőt is könnyre fakasztana. A “Nautical Miles” pedig…. áh… talán maga Hasfelmetsző Jack is ezt hallgatta volna, amint becserkészi áldozatát, ha tudott volna élni a lehetőséggel. Mini Himnuszok. Pont!

“If wishes were horses then Beggars Would Ride”

Read Full Post »

Mosolyt kérek

Read Full Post »

Older Posts »