Legend of the Five Rings – Az oni és a szobor

A legutóbbi két játék eléggé utazós volt – nekem speciel nagyon nem tetszettek és nem csak az utazás miatt, de a csapat nem szólt egy rossz szót sem. Talán a Rank lépések miatt?

Daidoji Yuki (Rank 2), Daidoji Shiroyama, Bayushi Aki, Mirumoto Toshiro (Rank 2), Toku Kenjiro, Utaku Nene (Rank 2), Kitsu Chikao (Rank 2).

***

Kintaro megpróbált kereket oldani, de Aki nyakon csípte. Chikao és a többiek ezek után feltettek neki pár közvetlen kérdést. Sejtésük beigazolódott: Kintaro volt a felelős az eltűnt tekercsek miatt. Pár éve egy erdei szentélyből elhozott egy furcsa szobrot. Miután eladta egy Unikornis kereskedőnek, elkezdődtek a gondok: elmondása szerint valamelyik kami haragudhatott meg rá a lopás miatt. Szerencsére név szerint emlékezett a kereskedőre, így útba tudta őket igazítani – természetesen a csapat végig hozta magával a ronint. Pár napos kitérő következett egy nagyobb városba, ahol a kereskedő, Iuchi Senzo lakott. Szállást szereztek, majd Senzo után kezdtek kérdezősködni, akiről rögtön csak rossz híreket kaptak: pár hete nyomtalanul eltűnt, a háza üresen és elhagyatottan áll azóta. Egyesek szerint az őrület jelei mutatkoztak rajta. Engedélyt szereztek a ház átkutatására, ahol dulakodás nyomaival találkoztak a kísértetiesen üres házban. Kenjiro és Shiroyama tanácsára ezért az erdő felé indultak, ahonnan Kintaro a szobrot csente. Három hosszú nap után közeledni látszottak az erdőhöz. Természetellenes, szürke vihar tombolt fölötte, ami nappal és éjszaka is az erdő fölött állt. Egy teljesen kihalt faluban éjszakáztak, ahol mindössze egy megfáradt ronin harcossal találkoztak, aki elmondta, hogy az erdő menti falvak ugyanolyan kihaltak mint ez itt. A vihar szele nem hagyott kellemes emlékeket a csapatban. A nyugtalan éjszaka után kénytelenek voltak eltölteni egy hasonlót közvetlenül az erdő szélén, mivel nem akartak éjszaka bemerészkedni a vihartól félelmetessé vált erdőbe. A szentélyt alig pár óra alatt megtalálták: nem túl magas, apró építmény volt, a vihar pont fölötte tombolt a legelemibb erővel. Ahogy megpróbálták megközelíteni, egy förtelmes lény jelent meg. Egy hatalmas, legalább tíz láb magas, fekete oni, négy karral, tekerkőző belekkel a törzse köré csavarodva. A szamurájok bátor kiáltással rontottak a szörnyetegre, de pokoli ügyes és erős volt. Végül Chikao tanácsára visszavonultak – mindkét oldalon történtek sérülések. Szerinte az oni ellen csak akkor van érdemben esélyük, ha a szobor visszakerül a helyére. Így visszatértek a városba, szereztek meleg ruhát és élelmet, majd a városban hallottak alapján délre indultak, a Világ gerince hegység felé.

A hegyekben töltött első napot egy apró kunyhóban töltötték egy furcsa nő társaságában. Furcsán és szó szerint fagyosan viselkedett. A kunyhó előző lakóját elmondása szerint elítélték és kivégezték. Ennél aggasztóbb volt, hogy hiába is próbálták fűteni az apró helyet, a tűz nem adott elég meleget. Végül hajnal előtt nyomtalanul eltűnt, holott mindig volt éber szamuráj.

A következő napot furcsa nyomok követésével töltötték: mintha valaki pár lépéssel előttük járva elkezdte volna meggyilkkolni egy apró csapat tagjait. Végül megtalálták akit keresnek, de már késő volt az Unikornisnak: akárcsak közvetlen testőrének, az ő feje is hiányzott. Legnagyobb szerencséjükre azonban a szobrot sértetlenül megtalálták a férfi holmijai között – erre a nem túl nemes feladatra Kintaro-t szólították fel. Innen ismét jó pár napos utazás következett, ami a szentélynél… az oni orra előtt ért véget. Chikao a szoborral a kezében a szentély felé indult, Kenjiro mellette haladt de végül inkább csatlakozott a többiek hatalmas rohamához. Miután a szobor a helyére került a harc tovább folytatódott, de ezúttal a csapat hatalmas fölényben volt és végül Aki vitte be a halálos döfést.

Az oni halálával(?) az erdő fölött tomboló vihar is megszűnt, a szamurájok pedig gyorsan el is hagyták az ettől függetlenül baljós erdőt. A legboldogabb Chikao volt. Az összes üres papírján ismételten ott virítottak a varázserejű kanjik. A városba tartó úton sokat beszéltek, hogy mi legyen a ronin sorsa. A börtön és a szabadon engedés mellett is sokan voksoltak, végül Chikao döntött: miután megijesztették a börtönnel, útközben szélnek eresztették a tetteit megbánt shugenját.

***

“A délen fekvő hegyek felett szürke, lomha felhők gomolyognak. Fagyos, csontig hatoló hideget és havat sejtetnek. Csupán hetek kérdése és Rokugan egészét fehéren csillogó hó fogja borítani. A tél könyörtelenül közeleg.”


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s