V12, 627, 391…

Ha autóőrült vagy, akkor tudod, hogy ezek a számok mit jelentenek. Ha nem, akkor elég annyit tudni, hogy ez a három szám (na jó… ott a “v” betű is) nem más, mint a világ legnagyszerűbb (nincs kötözködés, A legnagyszerűbb) autójának “méretei”. 1992-ben a McLaren és az isteni Gordon Murray valami olyasmit készített, amire azóta sincsen példa. Ugyan kit érdekel a majd’ két tonnás, agyonturbózott, húsz számítógéphez is elegendő elektronikával felszerelt, összkerékmeghajtású… és csúnya Veyron? Az F1 még most is állja a sarat!

Azoknak, akik nem szeretik az automata váltót

Nézzünk a képre. Hát nem gyönyörű? Még az egyszeri rpg játékos könnye is kicsordul egy ilyen gyönyörű sebváltó láttán. Ha már tizenötödik felett váltasz, akkor mindenki más kimarad jó pár körből! Menekülőre fogják a közeledben, és imádkoznak, hogy csak kevés sebzési pontot kapjanak, amikor feléjük veszed az irányt megbokrosodott, elképzelhetetlen sebességű verdáddal. A nemtörődömök témát, te sebességet, a szemlélők pedig alsógatyát váltanak…

Legend of the Five Rings – Shichinin no samurai

Vagyis “A hét szamuráj“. Hogy hogyan jön ide Kurosawa-sama legendás filmje? Ismét játékos voltam, a mesélői széket Chikao játékosa vette át, aki egy falusiakat rettegésben tartó rablóbandát mesélt… mi pedig véletlenül pont heten voltunk. Toku Kenjiro, Bayushi Aki, Daidoji Yuki, Mirumoto Toshiro, Utaku Nene, Isawa Shinji, Usagi Saburo.

***

Kakita Ono elhagyta a csapatot, helyette Usagi Saburo társaságában, teljes harci díszben érkezett Isawa Shinji (Rank 2 Isawa shugenja, Fire). A találkozás után hatalmas bemutatkozás vette kezdetét, hiszen Shinji senkit, míg Saburo csak Akit és Yukit ismerte a csapatból. Miután kiderült, hogy egy irányba tartanak mozgolódásra lettek figyelmesek az utcán: több mint egy tucat heimin vonult végig riadt arccal. Miután az egyiket megállította Shinji, megtudta, hogy rablóbanda elöl menekülnek, akik időről-időre kifosztják a falut, a földesúr pedig ezidáig semmit sem tett a banditák megállításának érdekében. Azonnal megfordították őket és felajánlották, hogy segítenek a falunak – ami egyébként mindenképpen útba esett volna az útjuk során.

A faluban riadt és rettegő arcokkal találkoztak, nem tudták mire vélni a hét szamuráj felbukkanását. A falu vezetőjével összehívatták azokat a férfiakat, akik érdemben tudnak segíteni, majd Saburo elmondta nekik, hogy azért jöttek, hogy segítsenek, de ehhez minden segítségre szükség lesz nekik is, hiszen csak heten vannak, a banditák számáról pedig nem tudni semmit. Ezen kívül futárt küldtek a földesúrhoz, hogy tudassák vele a szamurájok itt létét.

Mivel a falu roppant “kellemetlenül” volt védhető (nyugati oldalon alacsony fal vette körül, valamint csak egy hoszú út vezetett rajta keresztül), ezért elég radikális módszerek is bevetésre kerültek: a parasztok minimális “harci képzést” kaptak. Ezzel még mindig csak bottal és kapával hadonászó csapat volt, de az ötven fős létszám azért elrettentő tud lenni. Másnap bukkant fel Toshiro egyik régi ismerőse, Mirumoto Dojiro (out: Sworn Enemy, Toshiro régi klán- és iskolatársa, ma már ronin). Szinte szikrázott a találkozás során a levegő (Toshiro nem mondta el, hogy mire fel az ellenségeskedés az egyszerű kimono-t viselő Dojiro irányából), de végül kiderült, hogy ő is a falu védelmében van itt és most erre az időre félreteszi az ellenségeskedést. A többiek ezt örömmel hallották, de a férfi nem sokkal később nyomtalanul eltűnt, bizalmatlanságot szülve irányába. Talán a banditák kéme?

Végül elkészült a haditerv: a falu elején lévő házakba a parasztok mellé behúzódott pár szamuráj is, Yuki és Shinji kivételével egyszerű ruhákba öltözve. Ez alatt az idősek és a gyerekek biztos helyre lettek költöztetve, a “hadsereg” élén pedig Utaku Nene állt hatalmas lovával az első sorban. Pár nappal később meg is érkezett jó pár bandita egy szekér társaságában: négy fegyveres kísérte a két “pakolós” emberkét, a falu szélében pedig még két lovas várakozott. A falu közepéig senki sem tanúsított ellenállást, majd Aki házánál a Skorpió lépett ki álruhában és közölte velük, hogy “Menjetek el és soha ne is térjetek vissza. A falura bátor szamurájok vigyáznak és megvédenek minket.” A bandita kardot rántott, de használni már nem volt ideje. Ő is három társa is azonnal meghalt amikor megjelentek a többiek is. A falu szélénél állókat pedig Shinji intézte el egy nagyon csúnya varázslattal.

Ezek után gyors takarítás következett, majd ismét várakozás, de mostmár valamivel feszültebb. Tudták, hogy ha ez a kis csapat nem ér vissza, akkor gyanús lesz a dolog. Másnap meg is jelent egy kisebb csapat, akik megállás nélkü a falu közepére lovagoltak és ott követelték a jussukat –  a falu határában a többiek várakoztak, legalább harminc lovas haramia. Közölték velük, hogy tegnap már elvitték, de természetesen ez nem volt elfogadható válasz. Innentől szabályos ütközetté fajult a helyzet. Rövid, de véres közelharc után a falun kívül várakozók is elindultak, de Shinji ismét “elrontotta” pár ember kedvét: a tűz kami segítségével hatalmasat durrantott közéjük (a Mastery  Level 3 varázslatok nem aprózzák el). A lovasok elindultak befelé, de egy kifeszített kötél miatt kénytelenek voltak leszállni. Ekkor indult a roham: a szamurájok, Nene a csataménen és a parasztok. Véres harc kezdődött, de a kavarodást és a karakterekhez képest képzetlen banditák harci képességeit kihasználva végül győzedelmeskedtek. Természetesen nem ment minden azért annyira könnyen. A banditák között volt egy ronin shugenja, aki jócskán megsebesített jó pár parasztot, akik így rémülten szaladtak szét – Shinji azonnal a segítségükre sietett -, de a harc végkimenetelét már ő sem tudta megfordítani, mert a következő körben Nene lefejezte. A banda vezetőjével is ő került szembe, aki megsebesítette az Unikornis lányt és majdnem meg is ölte, de a halálos csapás előtt Dojiro a penge útjába vetette magát. A férfi szinte a semmiből került elő, majd véresen zuhant el a sáros úton (out: egy elköltött Void pont mentette meg a biztos haláltól). A bandavezért végül Kenjiro ölte meg. A hatalmas mészárlás végén egyetlen (súlyosan sérült) haramia maradt életben: Saburo ajánlotta fel neki a megadás lehetőségét, aki élt is vele… bár a törvény kezére jutva valószínűleg halál lesz a büntetés.

A falusiak üdvrivalgással ünnepelték a harc végét. A sebesültek kezelése azonnal elkezdőtött, amiből Shinji is kivette a részét. Először Dojiro sebeit próbálta ellátni, majd Nene következett. Toshiro papírra vetette a faluban történteket, kiemelve Dojiro hősiességét, és elküldte azt daimyo-jának – szép gesztus. Ahogy ilyenkor szokott, késve megérkezett a földesúr is, mögötte jó pár katonával, de sok dolguk már nem akadt. Kifejezte köszönetét és felajánlotta jövőbeli segítségét, hogy ha esetleg szükségük lenne valamire. A szamurájok még pár napig a faluban pihentek, majd tovább indultak.

***

“Isawa Shinji félretolta a teázó ajtaját és kilépett a kora reggeli levegőre. A nap fénye tompán tört át az égen sétáló szürke felhőkön. Ahogy a Főnix shugenja megigazította kimonóját és elindult a falu temploma felé, vörös-arany ruhájára egy fehéren csillogó hópehely ült. A tél megérkezett.”

Aragorn’s Quest

Imádom a Gyűrűk Urát. Szégyenszemre még nem olvastam végig a három könyvet (pedig a gyönyörű, jubileumi kiadás pihen a polcomon), de a filmeket n+1 alkalommal láttam (igen, tudom, hogy közel sem ugyanaz), valamint jó pár Gyűrűk Urás PS2 játék virít a konzol mellett (amiknek még kevesebb közük van a könyvekhez, hiszen inkább a filmeket veszik alapul). A Warner Bros. oldalára tévedve botlottam az Aragorn’s Quest című játék trailerébe. Színes, tarka-barka, hack&slash a barátságosabb, mesésebb fajtából… de valamiért azonnal megfogott. Elvégre ki ne szeretne Középföldén kalandozni és végigjárni a Gyűrűháború hónapjait?! Ezek jártak a fejemben és szomorkásan vártam a trailer végét, de végül az öröm töltött el: nem a mai (PS3, X360) konzolokra, hanem még a jó öreg PlayStation2-re jön! Lássuk, a WB mit tud a Gyűrűk Ura névvel kezdeni az EA után…

Könyvtárban (III.)

A nemrég kaptunk egy német olvasónktól egy nagyon barátságos és (lássuk be…) mulatságos levelet. A hölgy roppant kedves és közvetlen, de a magyar nyelv nagyon gonosz dolog. Az egész levelet nem szeretném ide biggyeszteni (az már illetlenség lenne), így maradok a hatalmas kedvencnél, a megszólításnál:

Kedves könyvtár-ember

World of Darkness – Book of the Dead

Megjelent a Geist: The Sin-Eaters egyetlen eddig beharangozott könyve. A White Wolf információ szerint a Geist vonal nem is kap több könyvet – ez valóban limitált sorozat…

A könyv a World of Darkness játékok majd’ mindegyikéhez  szolgáltat a túlvilággal kapcsolatban információkat, de a legértékesebbnek egészen biztosan a Geist mesélők és játékosok fogják találni. Új Előnyöket, Kulcsokat, Manifesztációkat, a Túlvilág részletes bemutatását és még számtalan érdekes dolgot rejt a 201 oldalas könyv.

A könyv mellett megjelent a tavaly ősszel beígért Geist SAS is, ami 7 dollárért letölthető a DriveThrurpg.com oldaláról.

Könyvtárban (II.)

(Megjegyzés: ez a bejegyzés nem repost Jack képes tvilályt alázására, csupán egy “régi” draft előrángatása.)

Az előző könyvtáras bejegyzéshez hasonlóan ez is egy rövid kis valami lesz. Afféle “helyzetjelentés” arról, hogy… hogy ha bejön egy 13-16 éves lányka (bár sok hasonló korú fiú is ), és bájosan rám pislog, akkor a szia után az első szó általában ebből a hármasból kerül ki: tválylályt (durvább esetben “tvilályt”), nyúmún, eklipsz.

Az idősekről lepereg (bár kereste már 70+ éves hölgy is, mert a barátnője azt mondta neki, hogy ez olyan kellemes romantikus regény), de a fenti korosztály egyszerűen zabálja. A kötelezőkért és egyéb szépirodalomért a legtöbben fanyalogva jönnek és úgy is hozzák vissza mintha véres, döglött kiscica lenne… a Meyer könyvekért viszont sor kígyózik. Gonoszan szoktam közölni, hogy hány előjegyzés van az egyes könyvekre, de sokukat ez sem tántorítja el. Május óta talán a Twilight egyszer kint volt a polcon, de akkor is csak pár napig; az Eclipse-re jelenleg hatan várnak…

Tegnap előtt kitettem a polcra a ” Nyúmúnt”. Hatvannyolc percig volt kint…

Alkonyat: reméljük egyszer majd kiheverik a gyerekek…

Hogy a rozsdás fogaskerekek újra dolgozzanak itt is, gyorsan adjunk hangot teret az Alkonyat utálatunknak. Nem azzal van bajunk, hogy a főszereplő képe tenyérbemászó, nem azzal van bajunk, hogy a történet sz@r, nem azzal van bajunk, hogy tinilányok bugyija nedvesebb, mint egy mosogatószivacs, pedig még csak a forgalmazó logója van a vásznon, nem azzal van bajunk, hogy ezeknek az elcseszett karaktereknek az égadta világon semmi köze a vámpírokhoz és azok krónikáihoz. Ezzel összességében van bajunk. Pár tvilájtos képet gereblyéztünk össze nektek ezen alkalomból, íme:

***

***

update:


:x

Újabb rövid, ám annál tartalmasabb történettel jelenkezünk. Akik nem emlékeznének hasonló kaliberű, előző postunkra, azok erre nézelődjenek.

Legend of the Five Rings – Az oni és a szobor

A legutóbbi két játék eléggé utazós volt – nekem speciel nagyon nem tetszettek és nem csak az utazás miatt, de a csapat nem szólt egy rossz szót sem. Talán a Rank lépések miatt?

Daidoji Yuki (Rank 2), Daidoji Shiroyama, Bayushi Aki, Mirumoto Toshiro (Rank 2), Toku Kenjiro, Utaku Nene (Rank 2), Kitsu Chikao (Rank 2).

***

Kintaro megpróbált kereket oldani, de Aki nyakon csípte. Chikao és a többiek ezek után feltettek neki pár közvetlen kérdést. Sejtésük beigazolódott: Kintaro volt a felelős az eltűnt tekercsek miatt. Pár éve egy erdei szentélyből elhozott egy furcsa szobrot. Miután eladta egy Unikornis kereskedőnek, elkezdődtek a gondok: elmondása szerint valamelyik kami haragudhatott meg rá a lopás miatt. Szerencsére név szerint emlékezett a kereskedőre, így útba tudta őket igazítani – természetesen a csapat végig hozta magával a ronint. Pár napos kitérő következett egy nagyobb városba, ahol a kereskedő, Iuchi Senzo lakott. Szállást szereztek, majd Senzo után kezdtek kérdezősködni, akiről rögtön csak rossz híreket kaptak: pár hete nyomtalanul eltűnt, a háza üresen és elhagyatottan áll azóta. Egyesek szerint az őrület jelei mutatkoztak rajta. Engedélyt szereztek a ház átkutatására, ahol dulakodás nyomaival találkoztak a kísértetiesen üres házban. Kenjiro és Shiroyama tanácsára ezért az erdő felé indultak, ahonnan Kintaro a szobrot csente. Három hosszú nap után közeledni látszottak az erdőhöz. Természetellenes, szürke vihar tombolt fölötte, ami nappal és éjszaka is az erdő fölött állt. Egy teljesen kihalt faluban éjszakáztak, ahol mindössze egy megfáradt ronin harcossal találkoztak, aki elmondta, hogy az erdő menti falvak ugyanolyan kihaltak mint ez itt. A vihar szele nem hagyott kellemes emlékeket a csapatban. A nyugtalan éjszaka után kénytelenek voltak eltölteni egy hasonlót közvetlenül az erdő szélén, mivel nem akartak éjszaka bemerészkedni a vihartól félelmetessé vált erdőbe. A szentélyt alig pár óra alatt megtalálták: nem túl magas, apró építmény volt, a vihar pont fölötte tombolt a legelemibb erővel. Ahogy megpróbálták megközelíteni, egy förtelmes lény jelent meg. Egy hatalmas, legalább tíz láb magas, fekete oni, négy karral, tekerkőző belekkel a törzse köré csavarodva. A szamurájok bátor kiáltással rontottak a szörnyetegre, de pokoli ügyes és erős volt. Végül Chikao tanácsára visszavonultak – mindkét oldalon történtek sérülések. Szerinte az oni ellen csak akkor van érdemben esélyük, ha a szobor visszakerül a helyére. Így visszatértek a városba, szereztek meleg ruhát és élelmet, majd a városban hallottak alapján délre indultak, a Világ gerince hegység felé.

A hegyekben töltött első napot egy apró kunyhóban töltötték egy furcsa nő társaságában. Furcsán és szó szerint fagyosan viselkedett. A kunyhó előző lakóját elmondása szerint elítélték és kivégezték. Ennél aggasztóbb volt, hogy hiába is próbálták fűteni az apró helyet, a tűz nem adott elég meleget. Végül hajnal előtt nyomtalanul eltűnt, holott mindig volt éber szamuráj.

A következő napot furcsa nyomok követésével töltötték: mintha valaki pár lépéssel előttük járva elkezdte volna meggyilkkolni egy apró csapat tagjait. Végül megtalálták akit keresnek, de már késő volt az Unikornisnak: akárcsak közvetlen testőrének, az ő feje is hiányzott. Legnagyobb szerencséjükre azonban a szobrot sértetlenül megtalálták a férfi holmijai között – erre a nem túl nemes feladatra Kintaro-t szólították fel. Innen ismét jó pár napos utazás következett, ami a szentélynél… az oni orra előtt ért véget. Chikao a szoborral a kezében a szentély felé indult, Kenjiro mellette haladt de végül inkább csatlakozott a többiek hatalmas rohamához. Miután a szobor a helyére került a harc tovább folytatódott, de ezúttal a csapat hatalmas fölényben volt és végül Aki vitte be a halálos döfést.

Az oni halálával(?) az erdő fölött tomboló vihar is megszűnt, a szamurájok pedig gyorsan el is hagyták az ettől függetlenül baljós erdőt. A legboldogabb Chikao volt. Az összes üres papírján ismételten ott virítottak a varázserejű kanjik. A városba tartó úton sokat beszéltek, hogy mi legyen a ronin sorsa. A börtön és a szabadon engedés mellett is sokan voksoltak, végül Chikao döntött: miután megijesztették a börtönnel, útközben szélnek eresztették a tetteit megbánt shugenját.

***

“A délen fekvő hegyek felett szürke, lomha felhők gomolyognak. Fagyos, csontig hatoló hideget és havat sejtetnek. Csupán hetek kérdése és Rokugan egészét fehéren csillogó hó fogja borítani. A tél könyörtelenül közeleg.”