Harakiri (1962)

Rajongásom ellenére sajnos eddig igencsak műveletlen voltam (vagyok…) szamuráj filmek terén. Ezt igyekeztem pótolni, amikor egy szép díszdobozban megvásároltam három ilyen témájú filmet. A bejegyzés főszereplőjéről eddig csak jókat hallottam, így nagy reményekkel ültem neki a picit több mint két órás filmnek. Nem okozott csalódást.

A film története (amiből itt nem árulok el titkokat) első pillantásra roppant egyszerűnek tűnik:  egy ronin, Hanshiro Tsugumo  (Tatsuya Nakadai) bukkan fel egy úr háza előtt és azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy a házában rituálisan végezhessen magával, mivel képtelen nyomorban élni. A házban elrettentésként elmesélik neki Motome Chijiiwa történetét, aki alig négy hónappal azelőtt fordult hasonló kéréssel a házhoz. A történet megdöbbentő, de a ronin nem tágít, a végletekig elszánt. A film közvetlenül a szertartás megkezdése előtt kezd el kibontakozni, számtalan fordulattal örvendeztetve meg a nézőt.

A fekete-fehér film percei alatt megismerjük Motome Chijiiwa és Hanshiro Tsugumo élete is, a befejezés pedig egyszerűen pazar: betekintést kapunk az európai ember számára nagyon kötött és kegyetlen(?) japán világba, ahol sok esetben a dolgok nem azok mint aminek látszanak, hanem aminek látszaniuk kell

Mindenkinek bátran ajánlom Kobayashi filmjét, ami az első perctől az utolsóig érdekes, izgalmas és drámai. Nincsenek benne felesleges dolgok, egyszerűsége az egyik legnagyobb erénye. Kevés szereplő, minimális számú helyszín, ritkásan megszólaló (számomra kissé hátborzongató hangulatú) zene, pazar alakítások.

Harakiri (Seppuku)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s