QotW

Vagyis “Question of the Week” – esetleg “kotv”.

Mivel mostanában meg-megugrik a látogatottság (a bloghoz képest, még mielőtt valaki elkezdené felhozni a többi,  “normális” blog napi több százas olvasottsági mutatóit…), de kommentek vagy vélemények mondhatni nem jönnek (ha valaki annyit írna, hogy *ördögszekér gurul végig a komment szekcióban* már az is felüdülés lenne), így megpróbálok valami mást.

Minden héten (ez egyenlő az “amíg meg nem unom a pókhálók lekaparását” kifejezéssel) kikerül egy szerepjátékos-filmes kérdés a blog tetejére, ahova a kommentekhez lehet küldeni a válaszokat. A felesleges rizsa helyett (elolvasta egyáltalán valaki ezt?) jöjjön az első és remélhetőleg nem utolsó kérdés:

Oldschool D&D (1st-2nd ed) vagy modern D&D (3rd-4th ed)?

Bátran lehet: válaszolni, indokolni, trollkodni…

HURT – Unclean

and i will hold the grudge
for the ones who left me broken hearted
when i was stupid enough
that i believed in you…

Július elején előkerült a HURT Vol I. című albuma a sok PS játék háta mögül… és azóta valahogy nem megy ki a fejemből a sok-sok dallam. Mindig azon veszem észre magam, hogy az egyik nagy kedvencemet dúdolgatom (van tőlük pár darab), vagy mondogatom magamban a szövegét.
Igazából nem is tudom, hogy miért pont az Unclean került végül mégis ide a “klasszikus” kedvencek, mint például a Forever, Falls Apart, Overdose, House Carpenter, Thank You For Listening vagy a Danse Russe helyett. Talán a szövege és a hangulata miatt, ami most nagyon-nagyon aktuális nálam.

Tipikus HURT dal: dühösen szomorú.

Die Hard 3 – Alternatív befejezés

Mindig is szerettem az alternatív befejezéseket és egyéb érdekes kimaradt/megváltoztatott jeleneteket. Sajnos ezek nagyon sok esetben kimaradnak, de hála a youtube-nak (és az imdb-nek, ami felhívta rá a figyelmem), most mindenki megtudhatja, hogy mi lett volna eredetileg a Die Hard 3 valódi befejezése. Ha pedig már DieHard, akkor tessék ide is kattintani, feltekerni a hangerőt és együtt “énekelni” kedvenc rendőrünkkel!

Legend of the Five Rings CCG

I am the future of the Empire…

Úgy néz ki, ha csak egy nagyon minimálisan is, de belekósoltok majd a CCG-be is. Minimális mennyiségű pénzből (starter + 1-2 booster talán) szeretnék futni egy rövid kört a kártyával – lényegében más nem is tudnék, hiszen tudomásom szerint a közelben senki sem játszik felénk -, de mindig is birizgálta a csőrömet a dolog. Talán bepalizok valakit majd egy másik starter cuccal… vagy nem tudom még. Ha más nem, dísznek vagy könyvjelzőnek jók lesznek.

A szóban forgó CCG természetesen nem lehet más, mint a Legend of the Five Rings, és meglepő módon azon belül is a Spider frakció. Nem tudom, hogy itt van-e “ez a klán nehezebb mint a többi” dolog, de mondhatni mindegy is. Nagyon megtetszett az utóbbi időben a klán, ezért esett rájuk a választás, valamint (talán hülyén hangzik) ennyit még elbírok anyagilag – jelenleg erősen a csőd közelében vagyok : ( .

Usagi Yojimbo – Daiso (Daisho)

A kilencedik Usagi könyv picivel több mint 200 oldalnyi, Sakai-tól megszokott remek történetet tartalmaz, ami jó szokás szerint nem egy helyen vissza-vissza pillant régebbi részek felé is. Felbukkannak korábbi részekből már megismert szereplők, így az embernek sokszor megjön a kedve, hogy levegye a polcról a régebbi köteteket is, hogy felidézze Usagi első találkozását a szóban forgó alakokkal – mert legtöbb esetben már az első találkozás sem barátságos.

A bevezető ezúttal sem maradhat el, így az első oldalt Alejandro Jodorowsky nyitja egy érdekes sztorival, amiből megtudhatjuk, hogy Sakai állatfigurái milyen hatással voltak rá és hogyan űzték ki belőle a  majdnem egy teljes életnyi előítéletet, amit Disney-nek köszönhetett…

A két nyitósztoriban egy-egy régi ismerős tér vissza, hogy utoljára bukkanjanak fel Usagi életében: a rosszak itt előbb vagy utóbb, de elnyerik méltó jutalmukat vagy Usagi kardjai vagy a sors keze által. Rövidek, de az előző kötetekben szereplő részekkel együtt így alkotnak teljes történetet. Nekem ez a fajta megoldás különösen kedves, biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó alkalommal használta Sakai ezt a módszert.

A címadó történet egy picit más mint az eddig megszokottak. Usagit általában megfontolt és nyugodt nyúlként szoktunk látni, de az itteni “főgonosz” elég erősen rátapint Usagi (és a szamurájok egyik) gyengéjére. Az elveszített pengék után folytatott harcban magából teljesen kifordulva, megszállottként tombol – és a kilenc kötet folyamán először, majdnem saját magát helyezi előtérbe mások megsegítése helyett.

A Szökevények című mese egy hosszabb visszaemlékezés arra az időre, amikor Usagi még Mifune nagyúr szolgálatában állt. Az ifjú szamuráj itt még viaskodik a kötelesség és a szerelem kettőse között, de végül az élet meglepő és szomorú eseményt görget elé, ami segít neki végül erősebbé válni és tudni, hogy hol a helye.

Zárásként egy régi “kedves” ismerős visszatérését olvashatjuk és azonnal megbizonyosodhatunk róla, hogy jelleme és célja nem változott.  Igen, Jei (Dzsei) ismét itt van..

Terjedelme ellenére, érzésre a rövidebb kötetek közé tartozik, de ez természetesen semmit sem von le az értékéből. Usagi még mindig szerethető és megunhatatlan karakter. Idén ősszel elvileg érkezik a következő Usagi könyv Élet és halál között címmel. Várós.

We’re f*ckin’ back!


A kukac csípje meg, de régen is volt már az év eleje…

Azóta ez a tetű (finoman fogalmazva) élet felpofozott, megrágott, kiköpött, rám taposott és még sorolhatnám, de valahogy nincs kedvem padlón maradni – bár erre a kijelentésre azt hiszem páran most úgy felvonják a szemöldöküket a “Hát öcsém, én nem egészen így látom…” felkiáltással, hogy még a szemük is belesajdul -, úgyhogy kezdek magammal valamit megint, ahogy két évvel ezelőtt is tettem.

A blog segített (és hála BePének fent is maradt magamhoz képest elég sokáig), remélhetőleg most is segíteni fog valamit, bár jelenleg jóval keményebb és sokkal másabb a helyzet, ha lehet ilyet mondani. Ha meg nem, a closed tábla bármikor felhasználható…

(2011. augusztus 15.)

Steve Jablonsky – Battle

Steve Jablonsky az első Transformers film óta hatalmas kedvencem. Az Arrival to Earth című szám dallama és első “szereplése” a filmben több mint felejthetetlen és emlékezetes. Afféle etalon volt nálam azóta (2007), így reménykedve vártam a Revenge of the Fallen Score-t, ami picit csalódás volt.
Idén nyáron megérkezett a Dark of the Moon. Az első másodpercben hallani lehetett, hogy Jablonsky felnőtt a feladathoz Hans Zimmer figyelő tekintete alatt. Sokaknak talán zavarónak hathat az “enyén” Inception beütésű hangzás, de a hasonlóság ellenére sem szabad lebecsülni vagy legyinteni. A Battle című szám talán a Transformers trilógia legemlékezetesebb 2 percében csendül fel: az autópályás üldözés során. Rohanó Decepticonok, száguldó Autobotok amik félig átalakulva szaltózzák át az előttük felboruló autókat és egy kissé hatásvadász, de tökéletesen megoldott, lassított átalakulás.

Nálam új kedvenc született.

Dark of the Moon – Highway Battle

Michael Bay-t nem szeretik az emberek. Nem tudom pontosan, hogy ez miért is van (apró csúsztatással…), de azt mindenkinek be kell látnia, hogy ha látványról van szó, akkor ő nem aprózza el a dolgokat. Kit érdekelnek a gagyi beszélő jegesmedvék meg egyéb marhaságok (szerintem az akkori Oscar zsűri egyszerűen lemaradt a Transformers-ről…), vagy a teljesen CG Avatar színkavalkád, amikor Bay és az ILM a hús-vér szereplők közé varázsolta be Optimus Prime-ot és a többi robotot…

A “történet” olyan. A színészek közül nem mindenki hozza a kötelező formát, de ezek a filmek arra valók, amire szánta őket a rendező: két kiló popcorn, 4 liter üdítő és a szellemet pihentető lazulás. Nem tör nagy babérokra, a látvánnyal ad el mindent. Na, de mielőtt még túlzásokba esnék, következzen a nekem (és ahogy a kommenteket szoktam látni) és a rajongók jókora táborának is a kedvenc jelenete a trilógia záró epizódjából, a Dark of the Moonból.

Igen (sorry) a sok marha azonnal betámadta, hogy “köcsög Bay átvett jeleneteket előző filmből…” (ahogy ez megtörtént más többször, anyahajók, helikopterek és egyebeknél is), de kit érdekel ha egyszerűen passzol a jelenetbe és az embernek az álla esik le. Íme a két perces jelenet. Mivel a Youtube örök harcot vív a jogokkal, lehet, hogy pár nap múlva már nem lesz itt a videó… de valaki úgyis visszateszi : ) .