Vampire The Masquerade.
Igen, tudom, hogy elég sablonos és “vérpisti factory” a MAGUS kezdés, Vampire folytatás, de szerencsére nálunk nem volt szó ilyenről. Mindenki belelovalta magát a dologba, érdekes figurák születtek, akikkel ha nem is sokáig, de játszottunk. Sőt, a VtM CCG mintájára mindenkinek készült egy kis kártya, természetesen nem a CCG szabályai szerint, de hangulatos volt.
A krónika végül a Toronto by Night címet kapta és még saját honlapot is csináltunk hozzá, ahol rövidebb-hosszabb leírások voltak a karakterekről és az eseményekről. Szerettük a Vampire-t.
Így visszagondolva, érdekes visszanézni az egyes játékok utáni karaktereket – egyesek talán ezt unalmasnak találhatják -, hogy a saját figurájától nagyon nehezen szakad el az ember. Így például a mágiahasználó-mágus itt Tremere, a bárd-gazdag rigó gyerek itt Toreador vagy a harcos-utcai szamuráj pedig Gangrel volt… : ) . Engem sosem zavart az ilyen, keveset tudtunk játszani, mindenki azzal jött és azzal játszott akinek a bőrében jól érezte magát. Ki hitte volna, itt a tolvaj-dekás figurák után Malkavita bőrbe bújtam, de játékra kevés lehetőségem volt.
Ebben az időben ismerkedtem össze egy másik csapattal, akinek az egyik játékosunk mesélt. Megkérdeztem, hogy esetleg mesélhetnék-e ott is. A válasz igen volt, így már két helyen mesélgettem egyszerre. A Vampire (és a szerepjáték) az “eredeti” csapatban végül az előző postban említett iskola-munka miatt megkopott, így a másik csapathoz “költöztem”.
***
Az új csapatnál olyan jó helyzetben voltunk, hogy szinte fix volt a heti egy játék és a három-négy állandó játékos. Vampire-rel kezdtünk, de az évek alatt belekóstoltunk egy kicsit a Cyberpunkba, Kultba, Star Wars-ba (d6), D&D 3. kiadásba, Call of Cthulhuba, Earthdawnba. Ezek után érkezett meg az általam elég késve megvásárolt The Lord of the Rings RPG, ami ismét állandó játékká vált nálunk.
folyt. köv.
