Július van, úgyhogy ez egy eléggé megkésett bejegyzés lesz. Február elején bekerültem egy nagyon jó kis csapatba, akik D&D 5E-t játszottak, játszanak. Mindig felkészültek voltak, minden szabályt ismertek, ismerték a játék minden apró mozzanatát. Profik.
Két játék után azonban kiderült, hogy az 5E nagyon nem az én játékom. Teljesen haszontalannak éreztem magam a két játékalkalom alatt. Az első benyomásom az volt, hogy akár üres papírlap is lehetne előttünk, annak sikerülnek a próbák, aki a legnagyobbat dobja kaszttól, fajtól, képességektől, specializációtól függetlenül. Hiába volt “kihegyezve” a karakter bizonyos helyzetekre, ha még így is nagyon magas dobások kellettek volna minden alkalommal. Hiába voltam képzett, magas módosítókkal, ha egy képzetlen karakter is egy mákos dobással körberöhögött.
Sajnálom a dolgot, mert a csapat nagyon szimpatikus volt.
Egy gondolat “Dexter & Dungeons & Dragons” bejegyzéshez