Nem hittem volna, de végül nem halt el a d12-es tervem. Majdnem kicsúsztunk a határidőből, de végül sikerült asztal mellé ülni, kipipálva ezzel az első játékot.
A januári játék egy apró kakukktojás, hiszen a Legend of the Five Rings nem porosodott be annyira mint egyik-másik játékom. Tulajdonképpen jelenleg is folyik egy – hihetlenül lassan haladó – kampányom, de azt hiszem nem meglepő, hogy ezzel a játékkal indítok. Az már inkább, hogy a szinte hibátlan 4. kiadás helyett az “errata király” 3. kiadás javított verzióját választottam a játékhoz 🙂 .
Legend of the Five Rings – 20 koku
1119. Kígyó hava
Oroszlán földek, Heigen tartomány
Seppun Miyako és társa, Daidoji Noburo egy kisebb város sake házában pihente ki eddigi útjának fáradalmait. A Seppun Miharu és a Daidoji Yojimbo nemrég keltek át a Beiden hágón, úticéljuk, Otosan Uchi már szinte karnyújtásnyira volt tőlük.
A rokugani tavasz kegyes volt hozzájuk, kellemes melegben kortyolgatták a megszokottnál édesebb, szinte teljesen alkoholmentes Amazake sakét.
Beszélgetésüket egy fiatal, helyi fiú szakította félbe. Mély meghajlás után egy félbehajtott üzenetet adott át Miyakónak, majd azonnal elsietett. Noburo felvonta a szemöldökét és várta, hogy Miyako elolvassa a neki szánt levélkét.
Miyako szemei végigfutottak a rövid de tömör üzeneten és értetlenkedve megmutatta a vele szemben ülő Darunak is.
Ismerem a titkodat! Hozz 20 kokut holnap este a tó melletti raktárépülethez, különben mindenki megtudja! Egyedül gyere!
Hirtelen tanácstalanságuk után végül Miyako azt tanácsolta, látogassák meg a szóban forgó helyet, hátha megtudnak valamit. A várostól nem messze meg is találták a raktárat, amihez csak egy elhanyagolt út vezetett. Egy apró tó terült el mellette, az épületet pedig sűrű erdő vette körül. A környéket és a raktárat átkutatva arra jutottak, hogy nemrég lovasok látogatták meg az egyébként elhagyatottnak látszó épületet. További nyomok hiányában Miyako megkereste az üzenetet átadó fiút, aki elmesélte, hogy egy idegen szamuráj adta neki – pár zenivel egyetemben -, hogy adja oda a Seppun szamurájnak. Előtte és azóta sem látta, és a város határában futott vele össze. Miyako roppant nagyvonalúan megfizette az információt és visszatértek Noburóval a fogadóba.
Tervük szerint a holnapi nap folyamán szemmel tartják a raktárat és kivárják, hogy mi fog történni.
Másnap délben felszerelkeztek és a raktár felé vették az irányt és az épület menti erdőben vertek tanyát. Kínzóan hosszú órák után Amaterasu nyugovóra tért, de az éjszaka beköszöntével megérkeztek azok is, akikre a két szamuráj várt: négy, banditának tűnő lovas érkezett egy szintén lovon ülő, de megkötözött férfival. A testét körbeölelő kötelek eltakarták zöldes kimonója nagy részét – és az esetlegesen viselt mont -, így nem tudták megmondani, hogy kicsoda lehet a férfi. A banditákat és túszukat pár pillanattal később elnyelte a raktár.
Miyakónak és Noburónak egy gyors tervre volt szüksége. Reményeik szerint a Daru szamurájról nem volt tudomása a banditáknak, így a meglepetés ereje náluk lehetett, kiegyenlítve a létszámbeli hátrányt.
Miyako a raktár elé lovagolt, Noburo pedig készen állt, hogy íjjával fedezze társát.
Kiáltására két marcona alak lépett ki a raktárból. Vigyorogva követelték a 20 kokut, amit Miyakónak kellett volna hoznia nekik. Amikor a Seppun szamuráj nem volt hajlandó fizetni, egyikük elindult vissza a raktárba. Ez volt az a pillanat, amikor Noburo nyílvesszője a vállába fúródott. Megvillant Miyako katanája és az előtte lévő haramiára támadt. Két gyors vágás és egy újabb nyílvessző suhanása után mindkét bandita holtan roskadt össze.
Noburo Miyako mellett termett és agyuk zakatolt a következő lépésért. Úgy tűnik a bentiek nem hallották meg a villámgyorsan véget érő harc zajait, a meglepetés ereje továbbra is náluk volt.
Noburo a raktár hátsó bejáratához sietett, Miyako bekémlelt az épületbe – két fegyveres férfi, túszuk egy székhez kötve -, majd rövid várakozás után berúgta az ajtót. A haramiák döbbenten pislogtak rá, egyikük kardját Miyako felé suhintva kezdte faggatni a pénzről és a kint lévő társairól. Amíg Miyako szóval tartotta őket, Noburo árnyék módjára közeledett a raktár hátsó bejárata felöl. Amikor Miyako kardott rántott, Noburo wakizashijával oldalba döfte a túsz melletti banditát. A Miyakóra támadó férfi nagy hévvel csapott irányába, de nem volt ellenfél a Seppun Miharunak – mire Noburo végzett a másikkal, Miyako ellenfele is holtan roskadt össze.
Miyako megszabadított a megközötött férfit a szája elé kötött rongytól, mire ő azonnal heves elnézések közepette háláját fejezte ki, hogy megmentették. Noburo elvágta a köteleit.
A férfi Miya Horikawa néven, 38. Hantei Császár egyik térképészeként mutatkozott be. Pár nappal korábban találkoztak egy útmenti fogadóban, ahol Horikawa hallotta Miyako nevét. Nem sokkal később banditák fogták el, de mivel nem tudtak tőle pénzt kicsikarni, ezért muszáj volt egy tervvel előállnia. Remélte, hogy egy hamis üzenettel sikerül a bátor szamurájokat a megmentésére hívnia. Sajnálta a dolgot, de ez volt az egyetlen esélye a túlélésre.
Miután kiderült, hogy Horikawa is Otosan Uchiba tart, Miyako úgy döntött, az a legbiztonságosabb, ha vele és Noburóval tart. A Miya térképész hálásan elfogadta az ajánlatot.
Legend of the Five Rings 3E Revised
Seppun Miyako, Seppun Guardsman 1 / Seppun Investigator 1
Daidoji Noburo (NPC), Daidoji Yojimbo 2… (Daidoji Harrier 2)
20 Koku @Isawa Nazumitsu
dexrpg 