Neil Burnell

neilburnell

Neil Burnell valószínűleg egy changeling, aki az Arcadiából való szökés közben elhozott egy fényképezőgépet is, vagy botor bátor módon visszajár a Sövénybe. Persze az is lehet, hogy “csak” egy roppant ügyes szemű fotós. Bármi is az igazság, mindenképpen megéri megnézni a honlapját (link lent).

GLIMMER+LR
Neil Burnell – Glimmer

Több témában is készít fotókat, de abban mindegyik megegyezik, hogy  több mint bámulatosak 🙂 .

Neil Burnell galéria

Két éve “Potter”

Repül a kibaszott az idő. Ma két éve, hogy egy ügyes autós eljátszotta velem az “elnézek balra, elnézek jobbra… már nem emlékszem, hogy láttam-e valakit, de elindulok” című előadást és kiütötte alólam a biciklit, miközben szívem választottjához hasítottam volna.
Sok (meglepően sok…) vér, 3 centi, 5 öltés. Ettől függetlenül (még ha morbidnak is hangzik), gyönyörű este volt – bár utána barátnőmtől nem egy alkalommal kaptam Harry Potteres bögrében a teát…
Hidegre sajog, érintésre “átnyilal” egészen a tarkómig, vagyis tud egy csomó ügyes kunsztot, amit azért tudnék hanyagolni.

Bezzeg a szerepjátékokban egy kósza gyógyító trükkel meg lehet oldani…

Könyvtárban (VI.)

Tavaly júniusban volt az utolsó ilyen jellegű bejegyzés, így már időszerű volt valami “melós” dolog.
Kezdem a legelején és már javítom is magamat: minden második héten az olvasóterem szinjtén vagyok, ahol jelenleg az “internet terem” is üzemel, egészen pontosan a “fészbuk terem“.

Napi átlagban nagyjából 20-25 ember jön fel hozzánk, ebből kettő, azaz kettő darab srác van, akik valamilyen űrhajós-netes játékkal lövik egymást… a többi az mind faszbuk. Jó, rendben, most senki sem lepődött meg (én sem), de azért szörnyű látni, hogy a többségnek ennyiből áll ki az internet. Végez a suliban és már rohan is a bookra, hogy megnézhesse és nyomhassa azt az “L” betűs szót amit én nem vagyok hajlandó leírni sem… azoknak az adatlapján vagy falán, akitől kőkemény fél órája vált el.

Hol van már az, amikor alig 1-2 éve még mindenki pornót nézni járt be a zsinagógából átépített könyvtárba, és inkább vállalta a lebukást és az enyje-benyjét, csak, hogy lásson pár felfújt dudát. Úgy tűnik a faszbukozás perverzebb dolog.

Sok boldogságot Gabi és Ödi :) !

Ilyen hírrel is ritkán találkozik az ember egy alapvetően szerepjátékos beállítottságú blogon, de ha egy “harcostársunk” nősülésre adja a fejét, akkor azt illik azért a világba kiáltani. Ha frappánsak akarunk lenni, akkor azt mondom, hogy egy gyűrű mind felett : ) !
Ödön a csapat összeverődése után nem sokkal csatlakozott hozzánk és azóta oszlopos tagja minden partinak. Shadowrun, Vampire és természetesen a Legend of the Five Rings, ahol Toku Kenjiro bőrébe bújva osztja az észt : ) .

Szeretnék (megkésve) ezzel a pár sorossal sok-sok boldogságot kívánni az ifjú párnak : ) .

Szerepjáték, Csongrád megye, Szentes…

Kevés a szerepjátékos, vagy nagy ez a pici ország? Igazából a fene sem tudja. A post lényege egy afféle integetés lenne, hogy kis csapatunkon kívül van-e a közelben (megye, közeli megyék) aktív szerepjátékos parti.

Hülye kérdésre, hülye válasz: igen, egészen biztos, hogy van, de mint annyiszor és annyi helyen, az egymáshoz közel lakók is simán elmennek egymás mellett – ezer százalék, hogy szentesi emberke is van az LFG.hu vagy egyéb általam is látogatott oldalakon… csak nem tudunk egymásról.

Szóval, ha közeli emberke vagy (Szentes, Csongrád megye), sikíts ránk itt! : )

We’re f*ckin’ back!


A kukac csípje meg, de régen is volt már az év eleje…

Azóta ez a tetű (finoman fogalmazva) élet felpofozott, megrágott, kiköpött, rám taposott és még sorolhatnám, de valahogy nincs kedvem padlón maradni – bár erre a kijelentésre azt hiszem páran most úgy felvonják a szemöldöküket a “Hát öcsém, én nem egészen így látom…” felkiáltással, hogy még a szemük is belesajdul -, úgyhogy kezdek magammal valamit megint, ahogy két évvel ezelőtt is tettem.

A blog segített (és hála BePének fent is maradt magamhoz képest elég sokáig), remélhetőleg most is segíteni fog valamit, bár jelenleg jóval keményebb és sokkal másabb a helyzet, ha lehet ilyet mondani. Ha meg nem, a closed tábla bármikor felhasználható…

(2011. augusztus 15.)

2011…

Amikor az ember elveszít valami fontosat, akkor sokszor felötlik benne a “felértékelődés” szó. Azt hiszem esetemben  a “rádöbbenés” sokkal találóbb.
Régi dolgok bukkannak elő és rádöbbenek, hogy életem egyik legszebb éjszakáját, egy számomra csúnya és rémisztő baleset után éltem át…

Amíg világ a világ… :(

…hiányozni fogsz. Vagyis már most kimondhatatlanul hiányzol. A hegyes fül, a rókáéhoz hasonlóan kunkorodó farok, a mindig csillogó, játékos szem és a fáradhatatlan játékkedv. Mindig csak azt a fránya piros/kék/sárga (mikor milyen…) labdát kergetted, ha nem kaptál elég figyelmet, akkor elénk hoztad és addig-addig lágyítottál valakit, amíg végül repült a labda. Ha mégsem… nos, akkor bebizonyítottad, hogy mennyire de mennyire nőből voltál Te is, és duzzogva, sértődötten kezdted rágni a labdát, aminek sok esetben már csak a darabjait találtuk meg a kertben.

Annyi mindent tudnék még felidézni, éveket tudnék mesélni Rólad… de sajnos ehhez most nincsen erőm. Talán egy másik alkalommal.

Sok-sok éve laktál velünk, családtag voltál, szerettünk, szerettek. De nincs több ugatás, nincs több pacsi, nincs több mentő-rendőr-tűzoltóautó “siratás”. Az élet kevesebb lett Nélküled.

Hiányzol : (