Márciusban új, immáron a nyolcadik rész jelenik meg kedvenc képregényemből a Vad Virágok Könyvműhely gondozásában. A nyúl (japánul usagi) szamuráj történeteiről innen-onnan már hallottam, de vásárlásra csupán tavaly tavasszal adtam a fejem és nem bántam meg. Bátran mondhatom, hogy lehetetlen letenni a 120-130 oldalas könyvecskéket, melyekben az ura elvesztése után roninná váló Miyamoto Usagi történeteit követhetjük nyomon. Usagi vándorlása során számos barátot és ellenséget szerez, segít a bajba jutott embereken (mármint állatokon…), de valahogy a saját életét nem sikerül egyenesbe hoznia. A szerelem és a bushido kemény ellenlábasok…
Mindenkinek őszintén ajánlom Usagi történeteit ahol a dráma, a humor és az akció megfelelő arányban találkozik Stan Sakai nagyszerű rajzaiban immáron 26 éve.
Pár hete nem tudtam ellenállni, és végül megvásároltam a TMNT 1990-es filmjét. Hazamentem és egy nagy tábla csoki mellett nekiültem. Az első pár perc után megfogalmazódott bennem a kérdés: ma miért nem tudnak ilyen filmeket csinálni? A film úgy adja el magát nekem, ahogy tizenkilenc évvel ezelőtt is sikerült neki: aranyosan butácska, de roppant mód értékelendő, hogy milyen egyszerű dolgokból épül fel és nem hiányzik belőle az agyoncégézett trükkhalmaz.
Neil Gaiman világhíres képregénye itthon is elérhetővé vált. A most megjelent 240 oldalas szám az első nyolc füzetet foglalja magába, melyek eredetileg 1988 és 1989 között jelentek meg. A következő szám várhatóan jövő márciusban lát napvilágot, hasonló mennyiségű résszel, majd folytatódik egészen a 76. epizódig.
Vajon a nagytudású urak és hölgyek Hollywood lábainál nem unják még az alábbi szavakat, hogy reboot, restart, begins, reset és az ehhez hasonlókat? Értem én, hogy amire ráfér, azt poroljuk le. Értem én, hogy amit elcseszett valaki valamikor, azt próbáljuk helyrehozni. Na de akkor is? Elfogytak az ötletek? Jelentem: Igen! Jelen esetben mindkettőt tető alá hozták, leporoltak egy nagyon elbarmolt dolgot, amit anno értő kézbe kellett volna adni. Emlékszünk még (hogyne emlékeznénk, nem lehet elfelejteni…sajnos) amikor ’97-ben megelevenedett a bíbor köpeny és elkezdtek csörögni a láncok? Azt hittük milyen jó is lesz ez. De csalódtunk az akkori Ivadékban, hiba volt Martin Sheen, John Leguizamo, vagy a “rosszabul nem is választhattunk volna főszereplőt” Michael Jai White. Most pedig sóhajsunk egy nagyot, majd fújjuk ki a megfáradt levegőt, mert…
