A daisho

A pénteki és vasárnapi kocsmázás után nem gondoltam volna, hogy lesz erőm bármihez is, de végül összejött egy egyszerű játék, ami ahhoz képest, hogy rövidkének indult, végül délután fél négytől egészen este tízig tartott.  Isawa Shinji és Shiba Tomyo vett részt ezen a “spin off” történeten, ami a jelenlegi sztori előtt játszódott.

A történet alapja megint egyszerű volt mint a faék, de végül harmad- és másnapos fejjel sikerült annyira megcsavarnom, hogy végül majdnem elvesztettem én is a fonalat – ez a hátránya, ha az ember játékosként készül, de végül improvizálnia kell : ) .
A helyszín Ryoko Owari, a két Főnixet pedig daimyo-juk hívatja, hogy szörnyű dolog történt: egy közelgő üzleti tárgyalás után egy csodás daisho-t szánt a másik félnek (egy gazdag és gyönyörű  Sáska úrnőnek), de a pengék az éjszaka folyamán eltűntek. Behatolásnak és emberi mulasztásnak nyoma sincsen.
A nyomozás szálai több irányba is vezettek és számos ponton össze is kuszálódtak, de végül fény derült a turpisságra néhány átvert bandita élete és pár Honor pont árán: a kardokat az egyik klántársuk tulajdonította el, akit egy Skorpió nő és egy másik (ismeretlen, de valószínűleg egy úgyszint Főnix klánbeli)  férfi zsarolt meg a nő családjával. Végül a tolvajt lebuktatta Shinji (a Skorpió nővel együtt), de futni hagyta a nőt, aki megpróbálta megmenteni a családját. A végső Honor pont vesztést végül egy, a lány becsületét védő hazugság okozta, amit egyenesen a daimyo-nak mesélt el Shinji.

A lány vérbe fagyott családját egy halott Skorpió nővel együtt találták meg másnap…

A híd, A szertartás

Bátor és hősies szamurájaink folytatták a délre tartó hosszú utat és ahogy az lenni szokott, nem telt el szinte egyik éjszakájuk sem anélkül, hogy valami rendkívülit ne kelljen véghez vinniük. Egy hirtelen támadt vihar egy rozoga hídon keresztül egy apró faluba kergette őket, ahol a falusiak döbbenten tekintettek rájuk. A hídon keresztül érkeztek? Állítólag a hídról éjszakánként egy oni rabolja el az embereket. Az oniról végül előkerült egy elég egyértelmű bizonyíték, majd másnap szemtől-szembe is találkoztak (játékosi leleményesség…), ahol a szörnyeteg végül halálát lelte.

Az út folytatódott, ahogy az események is. Fájdalmas és rettenetes kiáltás vonzotta őket egy kihaltnak látszó faluba, ahol éjszakánként mindenki rettegve bújt el a házában. Mint kiderült, a kiáltás egy rangos tábornok kísértetétől származik, akinek nem hagyták, hogy becsülettel végezzen magával itt pár évvel ezelőtt, hanem egyszerű ashigaruk végeztek vele – a falusiak pedig rettegve nézték végig az egészet, holott a tábornok az uruk katonája volt. Azóta minden teliholdkor megjelenik és megpróbálja újra és újra…

Végül Renji fejében fordult meg az ötlet, hogy segít neki. Elvégezte a szükséges előkészületeket, és amikor éjjel megjelent az utcán a szellem, tisztelettel megszólította és engedélyt kért, hogy a segédje legyen. Ezzel pontot tett egy évek óta tartó szenvedés végére.

Ennyi fért bele a hétvégén (és a bejegyzés is elég rövidke lett, de még a pénteki kocsmázást nyögöm fáradtság tekintetében), október végén ismét játék.

Megjegyzésként annyi még ide kívánkozik, hogy nem véletlen a két nagybetűs cím a poszt tetején. Mindkét sztori az Usagi Yojimbo füzetekből származik, és egyik sem okozott csalódást a társasásgnak : ) .

Legend of the Four Samurai

Nem jött közbe semmi, mind a négy játékos el tudott jönni és a korai érkezéseknek hála, “időben” el tudtuk kezdeni, de a jókora kihagyás miatt sajna csak egy csetlő-botló sztorira volt idő. Ennek ellenére élveztem a mesélést és remélem a játékosoknak is tetszett. Két új karakter és az újonc mellett egyedül Isawa Shinji maradt meg, a többiek 90 Xp-ből építhették fel a karaktereket.

A történet egyszerűen indult mint a faék (nem vagyok túl büszke az összemesélésre, de így alakult): a szamurájok Ryoko Owariból indulva tartanak Rák földekre, hogy egy ottani daimyo furcsa viselkedése ügyében nyomozzanak. Már a városban is megpróbáltak Shinji életére törni, de indulásuk után egy bizarr gyilkossági ügy végén (ami egy útszéli fogadóban történt egy viharos nyári estén), sikerült eltenni láb alól a tettest.

Az út folytatódik és valószínűleg (remélhetőleg) hozzájuk csapódik még egy-két bátor szamuráj. A felsoroltakon kívül egyedül szerény személyem (Usagi Saburo, Usagi bushi) karaktere a fix, a később csatlakozók új játékosok lesznek, a régieknél pedig lehetséges a csere.

Isawa Shinji (Isawa shugenja, Isawa Tensai)
Bayushi Kenjiro (Bayushi bushi)
Shiba Tomyo (Shiba bushi)
Hiruma Renji (Hida bushi)

Következő sztori elviekben jövő héten esedékes, akkor én is leszek már mint játékos – Usagi Saburo ismét színre lép *sátáni kacaj*.

Legend of the Reboot (L5R RPG)

Szombaton játék.

Elvileg ezt már csak egy atomvillanás tudja megakadályozni, így azt hiszem nyugodt lehetek ennek bizonyossága felöl.
A tények: Legend of the Five Rings 4. kiadás. A játék előtt egy gyors “reboot” vagyis a 3. kiadásos karakterek újragyártása. Ezzel remélhetőleg nem megy el sok idő és kezdhetem a régi sztorit félretéve egy új mese elejét a kedvencemmel, az összemeséléssel.
Elviekben egy este, két sztori.  Miután én végeztem, Isawa Shinji “tulajdonosa” veszi át a stafétabotot, hogy a bátor Saburo is szerephez jusson megint : ) .

Beszámoló hét elején.

Hónapok kockacsörgés nélkül

Március óta elég cudar idők járnak felénk ami az asztali játékot illeti. Ha minden igaz, akkor egy szem játék volt, valamint az eddigi Winter Court beszámoló sem került még fel az oldalra – utóbbi szimplán trehányság miatt. Remélhetőleg ez az akadály elhárul a közeljövőben és sikerül megírnom a szamurájok további történeteit a téli hónapokról.

Ezen kívül jelenleg más asztalin is töröm a fejem, egészen pontosan egy nWoD sztorin. Vázlat kész, jelenleg játékos begyűjtés folyik – leginkább freestyle játék lenne, kevés vagy teljesen kockadobálással tarkítva, 4 max 5 játékossal. Sajna ez már október előtt valószínűleg már nem kerül terítékre. Sebaj, addig van idő rágyúrni. Hogy a kör teljes legyen, a parti szeretne egy kis fegyverropogást, így felvetült a Shadowrun ötlete is. Kevés idő, sok játék. Meglátjuk.

A játékok kudarcba fulladásáról természetesen írni fogok… : )

Legend of the Five Rings – Winter Court II.

Az első hetekben ismeretségek köttettek a csapat tagjai és a többi jelenlévő között. A következő rövid felsorolásban a fontosabbakat említeném meg.

***

“A vendégek”

Iuchi Ichido azonnal belopta magát a szamurájok szívébe… főleg Isawa Shinji viseli el nehezen a minden lében két kanál shungenját, akinek meggyőződése, hogy kettejük sorsa összefonódik és mindenben segíteniük kell egymást. Ez a fiatal Unikornis esetében abban nyilvánul meg, hogy a Főnix nyomában jár és próbál neki segíteni. Egyik kedvelt szokása, hogy a “bátor és nagyszerű szamurájok” történetét hallgatja amit Chikao és Shinji felváltva mesél neki.

Ikoma Atasuke egy egyszerű kéréssel fordult Kitsu Chikao felé. A sánta de befolyásos diplomata mindössze egy kosár finom és télen is termő gyümölcsöt kért klántársától. Nene és Toshiro társaságában be is szerezte a közeli erdőben lévő finomságot, a kyudenbe visszatérve viszont véletlenül meghallották, hogy Kameko, Shinjo Chen felesége is ugyanerre a gyümölcsre áhítozik. A szedett (és talált) mennyiség egy “emberes adag”, a nyakukon lévő éjszaka miatt pedig képtelenség lett volna visszamenni még egy adagért. Chikao betartotta ígéretét és Ikoma Atasuke-nek adta az erdőből hozott gyümölcsöt. Az öreg Oroszlán roppant hálás volt. Következő alkalommal a vacsora alkalmával találkoztak vele, amint a gyümölcsöt nagy örömmel adja át Kameko-nak.

Toku Kenjiro-t egyik klántársa kereste meg és kérte fel egy furcsa feladatra. A diplomata, aki egy tárgyalás kapcsán jött a palotába, a napokban súlyos betegség miatt ágynak dőlt. Mivel a tárgyalást már nem tudták elhalasztani vagy elnapolni, így a Majom bushinak kellett helyt állnia egy fiatal Daru diplomata, Doji Furai ellenében. A tárgyalás rövidre sikeredett. A Majom bátran és kitartóan “küzdött”, de a nagy akaraterő nem segített a Daru lehengerlő diplomáciai érzékeivel szemben. A fiatal Doji azonban nem tiporta sárba Kenjiro-t, hanem egyszerűen nem engedett a két klán által megbeszélt első árból.

Miya Hanako nagy hírnévnek örvend az udvarokban. A befolyásos és visszavonulni készülő diplomata furcsa versenyt eszelt ki a posztjára vagy a segítségére és befolyására pályázók számára: mindenki kapott egy cserepet, benne egy nagyon érzékeny és ritka virággal. A tél elmúltával vissza fog térni ide, és aki a legszebb és legápoltabb virágot nevelte fel, az számíthat a segítségére és befolyására. Chikao és Aki “nevezett”, rajtuk kívül még négy-öt szamuráj szállt versenybe…

Kakita Yoshimoto nagy örömmel fogadta egykori tanítványát, Yukit. Az öreg sensei pihenni jött a palotába, Shinjo Chen régi ismerőse. A mester tudására sokan kíváncsiak voltak, így nem érte váratlanul a felkérés, hogy tartson egy bemutatót a Darvak legendás technikáiból. Yoshimoto természetesen elvállalta a megtisztelő feladatot és egy hirtelen ötlettől vezérelve felkérte Yukit, hogy ő is részt vegyen a bemutatón. Alig telt el egy óra és máris arról sugdolóztak, hogy ki nyeri a viadalt…

Bayushi Aki és Daidoji Yuki egy hatalmas, a közeli (félig befagyott) tóban élő hal után eredtek az egyik szakács kérésére. A jókora hal (mint egy póniló…) sunyi és gonosz ellenfélként fogadta a szamurájokat. A Daru vízbe zuhant és elveszítette wakizashiját. Aki kihúzta társát, majd visszatért vele a palotába. Ezután egyedül indult a hal nyomába és rövid “vizi ütközetben” legyőzte azt. A fagyos vízzel viszont már keményebben kellett megküzdenie, de visszaszerezte a Daidoji fegyverét és visszaszolgáltatta neki.

folyt. köv.

Legend of the Five Rings – Winter Court I.

Nagy tervek, még nagyobb remények, jókora adag félelem. Így álltam neki az első, nagyon várt winter courtos történetnek. Eddig szerencsére a félelem alaptalannak bizonyult. Mivel másfajta pörgést is szeretett volna a csapat, ezért egy (számunka) picit rendhagyó módon meséltem: afféle visszaemlékezésként meséltem le az akciódús történéseket. Az első pár hetet több részben fogom feltenni a blogra. Az első afféle hogyan is kerültek a palotába írás lesz. Rövid, de nem is ez a legfontosabb esemény…

Sokan biztosan most a fejüket fogják rázni, de ennek ellenére ide kívánkozik a létszám: 9 játékos. Mindenki elhiheti: forró, ragacsos vért izzadtam minden másodpercért…

***

“Az érkezés

Egy jómódú diplomata, Ide Shatsu kérte fel őket, hogy kísérjék el egy klántársa palotájába. A férfi mellett utazott személyes testőre, a mogorva Moto Junichiro és pár szolga. Az út természetesen nem telt eseménytelen: két támadás is érte a csapatot, de végül mindkettőt átvészelték veszteség nélkül. Első esetben egy csapat jól képzett haramia, második alkalommal pedig egy titokzatos íjász fenyegette őket. Sérülések természetesen akadtak, de a szamuráj életéhez ez hozzátartozik.

Végül épségben érkeztek meg Shinjo Chen otthonába, ahol a nagyhangú, mindenki által tisztelt Unikornisnak nem volt kifogása az ellen, hogy a szamurájok mondhatni csak úgy becsöppentek hozzá a télre. Ahogy a palotában szépen lassan beindult az élet, a karakterek is megismerkedtek pár jelenlévő vendéggel, meghívottal…

folyt. köv.

Legend of the Five Rings – Az első hó előtt (áttekintés)

Mióta a kis csapat elindult Rei Li és a Főnix klán kérésére a rokugani hősök tetteit tartalmazó tekercsek után, számos hónap repült el Rokugan izgalmas világán. A nyári napok szeles, változékony őszbe hajlottak, majd lassan de biztosan megérkezett a fagyos, gonosz tél is.  A hegyek, mezők és utak is fehér takarót kapnak, az élet egy bizonyos formája egyszerűen megáll. A kyudenekben azonban ilyenkor kezdődik az igazi élet…

A téli udvaros játékok előtt egy gyors áttekintést szeretnék eszközölni karakterek terén. A kezdeti aprócska csapat szépen megnőtt és cserék is történtek a játék hónapjai alatt. A legelső játék alatt előre elkészített karakterekkel játszott az akkor megjelent pár játékos, de Daidoji Shiroyama kivételével (aki büszkén kitart karaktere mellett), már mindenki váltott a saját elképzelése felé.

Bayushi Aki (Bayushi bushi)

Daidoji Shiroyama (Daidoji yojimbo)

Daidoji Yuki (Kakita bushi) (Rank 2)

Isawa Shinji (Isawa shugenja) (Rank 2)

Kitsu Chikao (Kitsu shugenja) (Rank 2)

Mirumoto Toshiro (Mirumoto bushi) (Rank 2)

Toku Kenjiro (Toku bushi)

Usagi Saburo (Usagi bushi)

Utaku Nene (Utaku battle maiden) (Rank 2)

***

Érkezik a tél, jön a téli udvar. Egyik felem (ami nagyon készül a sok-sok npc-vel és aprócska de annál hangulatosabb sztorikkal) alig várja, a másik (amelyik fél, hogy egyeseknek talán nem lesz elég izgalmas, vagy egyenesen unalmas lesz) pedig retteg. A következő bejegyzésből kiderül…

Legend of the Five Rings – A hülyeség határtalan

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Shichinin no samurai című bejegyzés. Nem volt nagy eresztés, de a célnak megfelelt. Viszonylagos komolysága miatt viszont a következő rész egyszerűen kimaradt belőle:

Mesélő: Valaki kopog az ajtódon.

Usagi Saburo: Odasétálok és megnézem, hogy ki az.

M.: A fogadós az, aki közli veled, hogy valaki vár odalent.

U. S.: Okés. Rendbe szedem magam és lemegyek.

A hős Saburo lesétált (itt már a tettestárs is pukkadozott a röhögéstől), majd a tisztelt Mesélő átnyújtott egy répát.

A “Felhúzom a nyúlcipőt!” és a “Hare Krishna!” után ez egy meglepően jó vicc volt. De jön még Oroszlánra kamion…

Legend of the Five Rings – Shichinin no samurai

Vagyis “A hét szamuráj“. Hogy hogyan jön ide Kurosawa-sama legendás filmje? Ismét játékos voltam, a mesélői széket Chikao játékosa vette át, aki egy falusiakat rettegésben tartó rablóbandát mesélt… mi pedig véletlenül pont heten voltunk. Toku Kenjiro, Bayushi Aki, Daidoji Yuki, Mirumoto Toshiro, Utaku Nene, Isawa Shinji, Usagi Saburo.

***

Kakita Ono elhagyta a csapatot, helyette Usagi Saburo társaságában, teljes harci díszben érkezett Isawa Shinji (Rank 2 Isawa shugenja, Fire). A találkozás után hatalmas bemutatkozás vette kezdetét, hiszen Shinji senkit, míg Saburo csak Akit és Yukit ismerte a csapatból. Miután kiderült, hogy egy irányba tartanak mozgolódásra lettek figyelmesek az utcán: több mint egy tucat heimin vonult végig riadt arccal. Miután az egyiket megállította Shinji, megtudta, hogy rablóbanda elöl menekülnek, akik időről-időre kifosztják a falut, a földesúr pedig ezidáig semmit sem tett a banditák megállításának érdekében. Azonnal megfordították őket és felajánlották, hogy segítenek a falunak – ami egyébként mindenképpen útba esett volna az útjuk során.

A faluban riadt és rettegő arcokkal találkoztak, nem tudták mire vélni a hét szamuráj felbukkanását. A falu vezetőjével összehívatták azokat a férfiakat, akik érdemben tudnak segíteni, majd Saburo elmondta nekik, hogy azért jöttek, hogy segítsenek, de ehhez minden segítségre szükség lesz nekik is, hiszen csak heten vannak, a banditák számáról pedig nem tudni semmit. Ezen kívül futárt küldtek a földesúrhoz, hogy tudassák vele a szamurájok itt létét.

Mivel a falu roppant “kellemetlenül” volt védhető (nyugati oldalon alacsony fal vette körül, valamint csak egy hoszú út vezetett rajta keresztül), ezért elég radikális módszerek is bevetésre kerültek: a parasztok minimális “harci képzést” kaptak. Ezzel még mindig csak bottal és kapával hadonászó csapat volt, de az ötven fős létszám azért elrettentő tud lenni. Másnap bukkant fel Toshiro egyik régi ismerőse, Mirumoto Dojiro (out: Sworn Enemy, Toshiro régi klán- és iskolatársa, ma már ronin). Szinte szikrázott a találkozás során a levegő (Toshiro nem mondta el, hogy mire fel az ellenségeskedés az egyszerű kimono-t viselő Dojiro irányából), de végül kiderült, hogy ő is a falu védelmében van itt és most erre az időre félreteszi az ellenségeskedést. A többiek ezt örömmel hallották, de a férfi nem sokkal később nyomtalanul eltűnt, bizalmatlanságot szülve irányába. Talán a banditák kéme?

Végül elkészült a haditerv: a falu elején lévő házakba a parasztok mellé behúzódott pár szamuráj is, Yuki és Shinji kivételével egyszerű ruhákba öltözve. Ez alatt az idősek és a gyerekek biztos helyre lettek költöztetve, a “hadsereg” élén pedig Utaku Nene állt hatalmas lovával az első sorban. Pár nappal később meg is érkezett jó pár bandita egy szekér társaságában: négy fegyveres kísérte a két “pakolós” emberkét, a falu szélében pedig még két lovas várakozott. A falu közepéig senki sem tanúsított ellenállást, majd Aki házánál a Skorpió lépett ki álruhában és közölte velük, hogy “Menjetek el és soha ne is térjetek vissza. A falura bátor szamurájok vigyáznak és megvédenek minket.” A bandita kardot rántott, de használni már nem volt ideje. Ő is három társa is azonnal meghalt amikor megjelentek a többiek is. A falu szélénél állókat pedig Shinji intézte el egy nagyon csúnya varázslattal.

Ezek után gyors takarítás következett, majd ismét várakozás, de mostmár valamivel feszültebb. Tudták, hogy ha ez a kis csapat nem ér vissza, akkor gyanús lesz a dolog. Másnap meg is jelent egy kisebb csapat, akik megállás nélkü a falu közepére lovagoltak és ott követelték a jussukat –  a falu határában a többiek várakoztak, legalább harminc lovas haramia. Közölték velük, hogy tegnap már elvitték, de természetesen ez nem volt elfogadható válasz. Innentől szabályos ütközetté fajult a helyzet. Rövid, de véres közelharc után a falun kívül várakozók is elindultak, de Shinji ismét “elrontotta” pár ember kedvét: a tűz kami segítségével hatalmasat durrantott közéjük (a Mastery  Level 3 varázslatok nem aprózzák el). A lovasok elindultak befelé, de egy kifeszített kötél miatt kénytelenek voltak leszállni. Ekkor indult a roham: a szamurájok, Nene a csataménen és a parasztok. Véres harc kezdődött, de a kavarodást és a karakterekhez képest képzetlen banditák harci képességeit kihasználva végül győzedelmeskedtek. Természetesen nem ment minden azért annyira könnyen. A banditák között volt egy ronin shugenja, aki jócskán megsebesített jó pár parasztot, akik így rémülten szaladtak szét – Shinji azonnal a segítségükre sietett -, de a harc végkimenetelét már ő sem tudta megfordítani, mert a következő körben Nene lefejezte. A banda vezetőjével is ő került szembe, aki megsebesítette az Unikornis lányt és majdnem meg is ölte, de a halálos csapás előtt Dojiro a penge útjába vetette magát. A férfi szinte a semmiből került elő, majd véresen zuhant el a sáros úton (out: egy elköltött Void pont mentette meg a biztos haláltól). A bandavezért végül Kenjiro ölte meg. A hatalmas mészárlás végén egyetlen (súlyosan sérült) haramia maradt életben: Saburo ajánlotta fel neki a megadás lehetőségét, aki élt is vele… bár a törvény kezére jutva valószínűleg halál lesz a büntetés.

A falusiak üdvrivalgással ünnepelték a harc végét. A sebesültek kezelése azonnal elkezdőtött, amiből Shinji is kivette a részét. Először Dojiro sebeit próbálta ellátni, majd Nene következett. Toshiro papírra vetette a faluban történteket, kiemelve Dojiro hősiességét, és elküldte azt daimyo-jának – szép gesztus. Ahogy ilyenkor szokott, késve megérkezett a földesúr is, mögötte jó pár katonával, de sok dolguk már nem akadt. Kifejezte köszönetét és felajánlotta jövőbeli segítségét, hogy ha esetleg szükségük lenne valamire. A szamurájok még pár napig a faluban pihentek, majd tovább indultak.

***

“Isawa Shinji félretolta a teázó ajtaját és kilépett a kora reggeli levegőre. A nap fénye tompán tört át az égen sétáló szürke felhőkön. Ahogy a Főnix shugenja megigazította kimonóját és elindult a falu temploma felé, vörös-arany ruhájára egy fehéren csillogó hópehely ült. A tél megérkezett.”

Legend of the Five Rings – Az oni és a szobor

A legutóbbi két játék eléggé utazós volt – nekem speciel nagyon nem tetszettek és nem csak az utazás miatt, de a csapat nem szólt egy rossz szót sem. Talán a Rank lépések miatt?

Daidoji Yuki (Rank 2), Daidoji Shiroyama, Bayushi Aki, Mirumoto Toshiro (Rank 2), Toku Kenjiro, Utaku Nene (Rank 2), Kitsu Chikao (Rank 2).

***

Kintaro megpróbált kereket oldani, de Aki nyakon csípte. Chikao és a többiek ezek után feltettek neki pár közvetlen kérdést. Sejtésük beigazolódott: Kintaro volt a felelős az eltűnt tekercsek miatt. Pár éve egy erdei szentélyből elhozott egy furcsa szobrot. Miután eladta egy Unikornis kereskedőnek, elkezdődtek a gondok: elmondása szerint valamelyik kami haragudhatott meg rá a lopás miatt. Szerencsére név szerint emlékezett a kereskedőre, így útba tudta őket igazítani – természetesen a csapat végig hozta magával a ronint. Pár napos kitérő következett egy nagyobb városba, ahol a kereskedő, Iuchi Senzo lakott. Szállást szereztek, majd Senzo után kezdtek kérdezősködni, akiről rögtön csak rossz híreket kaptak: pár hete nyomtalanul eltűnt, a háza üresen és elhagyatottan áll azóta. Egyesek szerint az őrület jelei mutatkoztak rajta. Engedélyt szereztek a ház átkutatására, ahol dulakodás nyomaival találkoztak a kísértetiesen üres házban. Kenjiro és Shiroyama tanácsára ezért az erdő felé indultak, ahonnan Kintaro a szobrot csente. Három hosszú nap után közeledni látszottak az erdőhöz. Természetellenes, szürke vihar tombolt fölötte, ami nappal és éjszaka is az erdő fölött állt. Egy teljesen kihalt faluban éjszakáztak, ahol mindössze egy megfáradt ronin harcossal találkoztak, aki elmondta, hogy az erdő menti falvak ugyanolyan kihaltak mint ez itt. A vihar szele nem hagyott kellemes emlékeket a csapatban. A nyugtalan éjszaka után kénytelenek voltak eltölteni egy hasonlót közvetlenül az erdő szélén, mivel nem akartak éjszaka bemerészkedni a vihartól félelmetessé vált erdőbe. A szentélyt alig pár óra alatt megtalálták: nem túl magas, apró építmény volt, a vihar pont fölötte tombolt a legelemibb erővel. Ahogy megpróbálták megközelíteni, egy förtelmes lény jelent meg. Egy hatalmas, legalább tíz láb magas, fekete oni, négy karral, tekerkőző belekkel a törzse köré csavarodva. A szamurájok bátor kiáltással rontottak a szörnyetegre, de pokoli ügyes és erős volt. Végül Chikao tanácsára visszavonultak – mindkét oldalon történtek sérülések. Szerinte az oni ellen csak akkor van érdemben esélyük, ha a szobor visszakerül a helyére. Így visszatértek a városba, szereztek meleg ruhát és élelmet, majd a városban hallottak alapján délre indultak, a Világ gerince hegység felé.

A hegyekben töltött első napot egy apró kunyhóban töltötték egy furcsa nő társaságában. Furcsán és szó szerint fagyosan viselkedett. A kunyhó előző lakóját elmondása szerint elítélték és kivégezték. Ennél aggasztóbb volt, hogy hiába is próbálták fűteni az apró helyet, a tűz nem adott elég meleget. Végül hajnal előtt nyomtalanul eltűnt, holott mindig volt éber szamuráj.

A következő napot furcsa nyomok követésével töltötték: mintha valaki pár lépéssel előttük járva elkezdte volna meggyilkkolni egy apró csapat tagjait. Végül megtalálták akit keresnek, de már késő volt az Unikornisnak: akárcsak közvetlen testőrének, az ő feje is hiányzott. Legnagyobb szerencséjükre azonban a szobrot sértetlenül megtalálták a férfi holmijai között – erre a nem túl nemes feladatra Kintaro-t szólították fel. Innen ismét jó pár napos utazás következett, ami a szentélynél… az oni orra előtt ért véget. Chikao a szoborral a kezében a szentély felé indult, Kenjiro mellette haladt de végül inkább csatlakozott a többiek hatalmas rohamához. Miután a szobor a helyére került a harc tovább folytatódott, de ezúttal a csapat hatalmas fölényben volt és végül Aki vitte be a halálos döfést.

Az oni halálával(?) az erdő fölött tomboló vihar is megszűnt, a szamurájok pedig gyorsan el is hagyták az ettől függetlenül baljós erdőt. A legboldogabb Chikao volt. Az összes üres papírján ismételten ott virítottak a varázserejű kanjik. A városba tartó úton sokat beszéltek, hogy mi legyen a ronin sorsa. A börtön és a szabadon engedés mellett is sokan voksoltak, végül Chikao döntött: miután megijesztették a börtönnel, útközben szélnek eresztették a tetteit megbánt shugenját.

***

“A délen fekvő hegyek felett szürke, lomha felhők gomolyognak. Fagyos, csontig hatoló hideget és havat sejtetnek. Csupán hetek kérdése és Rokugan egészét fehéren csillogó hó fogja borítani. A tél könyörtelenül közeleg.”

Legend of the Five Rings – Az imposztor

Szakadó hó, 8 óra munka. Ezek elég rossz előjelek voltak a szombati játék előtt. Részben be is jött…

A csapat picit hiányosan és kissé megfogyatkozva üldögélt egy kis utazás után immáron Unikornis földön. Kitsu Chikao, Daidoji Yuki, Bayushi Aki és a Sárkány klán új képviselője Mirumoto Toshiro volt jelen. Kakita Ono, Shiba Saya és Togashi Akimoto időlegesen vagy véglegesen de elhagyták a csapatot, Toku Kenjiro és Daidoji Shiroyama pedig engedélyezett eltávon voltak.

Hatalmas, viharos erejű szél tombolt az este, de a szamurájok gond nélkül haladtak tovább másnap egy Utaku Zanako nevű nőt keresve. Két nap lovaglás után végül megérkeztek a sokuk számára furcsának mondható kyudenbe. Az illem megkövetelte formaságok után találkoztak Utaku Nene-vel, Utaku Zanako unokájával, aki elmesélte, nagyanyja halálát. Természetesen örömmel a szamurájok rendelkezésére bocsájtotta a tetteket leíró tekercseket.

Rövid és eseménytelen nap következett, melynek a végén nagyszerű vacsora várta az utazókat. Nene azonban nem tartott velük. Ezt látva, Chikao csatlakozott hozzá egy csésze teára, ami végül nagyon furcsa irányt vett: az Oroszlán miután méreggel elkábította az Unikornist, megpróbálta megölni! Nene próbált védekezni és visszaütni, de az Oroszlán látszólag túl erősnek bizonyult. A jókora zajra végül Toshiro figyelt fel és egy lendületes mozdulattal kettejük között termett és a lány védelmére kelt. Mindezek ellenére Nene végül megölte az Oroszlánt… puszta kézzel! (out: Jiujutsu 3 [+1k0 az Utaku Rank 1 Technika miatt], Hands of Stone). Ekkor jelent meg Yuki és Aki is de mielőtt még vérfürdőbe fulladt volna az este, Chikao teste átalakult: a szőke férfi helyét egy nála valamivel alacsonyabb, inas testű, fekete hajú férfi vette át. A hirtelen támadt kavarodásban (az egész palota felbolydult) Aki és társai fejében egy kérdés fogalmazódott meg: hol van az igazi Chikao?

A fogadó felé vették az irányt, ahol a legtöbb időt töltötték állva – Nene nem tágított, ő is szeretett volna az ügy végére járni. A megfeszített tempójú utazás után végül nyomokat találtak a fogadó mögött, azok pedig a félholt Kitsu szamurájhoz vezették őket. Miután visszatértek a kyudenbe, ellátták Chikao sebeit, majd felépülése után a tekercseket is le tudta másolni. Mielőtt tovább utaztak volna, Nene is csatlakozott a csapathoz. Az Unikornis klán így óhajtotta kifejezni a küldetés iránti érdeklődésüket.

Dél-kelet felé vették az irányt, ahol az első napok egyikén összefutottak Kintaro-val…

***

Itt fejeztük be. Picit rövid, picit szétszórt, picit komolytalan volt. Nem ez volt eddig a legjobb játék, de megtörténtek az első karaktercserék (Shiba Saya => Utaku Nene, Togashi Akimoto => Mirumoto Toshiro), valamint Kintaro felbukkanásának hála Chikao előtt is felcsillant némi reménysugár(?) a tekercseivel kapcsolatban. De, hogy ki volt az alakváltó gyilkos és miért próbálta megölni az Unikornist, az rejtély marad még…

Bayushi Aki (Bayushi bushi)

Daidoji Shiroyama (Daidoji yojimbo)

Daidoji Yuki (Kakita bushi)

Kitsu Chikao (Kitsu shugenja)

Mirumoto Toshiro (Mirumoto bushi) (Rank 2)

Toku Kenjiro (Toku bushi)

Usagi Saburo (Usagi bushi)

Utaku Nene (Utaku battle maiden)

Legend of the Five Rings – Zárt ajtók mögött

Watashi no namae wa Usagi Saburo.

Elnézést a kezdésért de nem tudtam kihagyni. Egész estét játékban játékosként már évek óta nem volt részem, így érthető az örömöm. A mesélő szerepét ezúttal Kakita Ono “tulajdonosa” vállalta, akinek ez volt az első mesélése a Legend of the Five Rings világán, de érzésem szerint nagyszerűen sikerült, nagyon jól éreztem magam! Domo arigato CsTom-sama.

***

Ezek után akkor rátérnék a lényegi játékra, ami hajnali 1-ig tartott és mondhatni rekord mennyiségű játékos vett részt. Kitsu Chikao, Daidoji Shiroyama, Bayushi Aki, Daidoji  Yuki, Kakita Ono (másik player vitte, de ő sajnos elég hamar elment), Shiba Saya, Togashi Akimoto (ő is idő előtt távozott), Usagi Saburo. Toku Kenjiro igazoltan hiányzott.

Usagi Saburo klánja kérésére kereste Hakamo Yamada-t, míg a “kis csapat” a tekercsek kutatása ügyében. A véletlen folytán (igen, muhaha, de a szerepjáték ilyen…) közös teaházban kötöttek ki és Aki meghallotta, hogy Saburo is Yamada-t keresi. A Nyúl szamuráj másnap tovább is indult, a  társaság pedig “követte” őt. (A többiek nem tudták, hogy Saburo információt kapott arról, hogy Yamada pontos hollétét nem tudják, azonban elirányították egy bizonyos Taichi Yoshihoz, aki valószínűleg tudni fogja.) Útjuk eseménytelenül telt, majd kiégett földekre értek, ahol a parasztok próbálták menteni a menthetőt, de teljesen sikertelenül. Végül egy faluba értek, ahol mindenki idegesnek látszott. Megkapták a megfelelő tiszteletet (szállást, ételt is italt biztosítottak nekik), de furcsa érzésük volt. Ezen kívül sajnos a falu vezetője nem tartózkodott a faluban, így várniuk kellett másnapig. A (közös) szálláshelyen végül Shiroyama tette meg az első lépést és sétált Saburo asztalához. Rövid beszélgetés után a Nyúl szamuráj átült a többiekhez és pár perces tanakodás után arra jutottak, hogy ugyanazt az embert keresik, de más célból. A segítség viszont mindig jól jön, így közösen folytatták a keresést. Másnap megérkezett a falu vezetője, aki fogadta őket és kétségbeesetten közölte, hogy hiába küld adóbehajtókat a daimyo, ők nem tudnak most adót fizetni mert természeti csapások jönnek egymás után. Miután elmondták neki, hogy nem adóbehajtók, hanem Taichi Yoshit keresik, elkomorodott. Sok falusi szerint ő a felelős a természeti csapások miatt – Yoshi ugyanis shugenja. Ekkor odakint hatalmas lármával a falu haladt végig a poros “főutcán” valószínűleg egyenesen Yoshi háza felé. A vezető szóval próbálta megállítani őket, míg a többeik igyekeztek eléjük kerülni. Végül ismét Shiroyama “oldotta meg” a dolgot: az egyik akadékoskodót egyszerűen levágta, mire a tömeg fejvesztve szétszéledt. Mire Yoshi házához értek, az furcsa módon már lángokban állt. Shiroyama berontott és kisegítette a bent meditáló shugenját, aki végül (könnyedén…) eloltotta a tüzet. Furcsa…

Yoshi közölte velük, hogy elviszi őket Yamada-hoz, de legfeljebb ketten jöhetnek, a többieknek itt kell maradni. A választás végül Chikao-ra és Saburo-ra esett. Ők vágtak neki Yoshival az útnak, aki egy három szintes toronyhoz vezette őket, ami egy erdőben állt, de Yamada helyett csak dulakodást és vérnyomokat találtak. Yoshi üzent a szél kamival a faluban maradt szamurájoknak… majd nyomtalanul eltűnt. Mivel Chikao és Saburo nem lehetett biztos benne, hogy társaik megkapták az üzenetet, a toronyban éjszakáztak. Saburo viszont képtelen volt aludni. Nyugtalan volt és nem jött álom a szemére, ami másnap keményen meg is bosszulta magát.

Reggel megérkezett a csapat többi tagja, vagyis Yoshi tényleg elküldte az üzenetet, bárhova is tűnt azóta. Chikao egy kami segítségét kérve megtudta, hogy Yamada valószínűleg még életben volt amikor innen elvitték, valamint egy megközelítő irányt is kapott, így arra indultak tovább. Rövid lovaglás után egy jókora házba “botlottak”. Hosszas tanakodás után végül a csapat két részre szakadt. Az egyik csapat (Saya, Akimoto, Shiroyama és Saburo) az egyenes megoldást választva egyszerűen az ajtóhoz sétáltak, míg Aki, Yuki és Chikao lesben belopakodtak(!!!). Meglehetősen furcsa megoldás három szamurájtól. A behatolás gond nélkül zajlott (piha…), de Aki szembe találkozott egy alkalommal egy pislogó szoborral az épület tetején. Végül a Saya féle kvartett sikeresen és békésen bejutott. A házigazda barátságos szavait kihallgatva Aki is megbizonyosodott róla, hogy nyugodtan bekopoghatnak így kilopakodtak és ők is beköszöntek.  (out: természetesen a megérdemelt Honor vesztés megtörtént a játék végén.)

Egy pihentető éjszaka után (ahol Saburo is jól aludt) a házigazda lépett eléjük, és kérte a segítségüket: állítása szerint valami szörny lakik a ház alatt lévő barlangokban/pincében. Természetesen a bátor  szamurájok bátran elindultak lefelé, ahol nem várt dolgokat láttak és hallottak: odalent valamiféle  szektás társaságba botlottak (három bloodspeaker?), akik arról beszéltek, hogy a házigazda jól végzi a dolgát, szerzett újabb áldozatokat. Gyors csata robbant ki, amiben a meglepett kultistáknak esélyük sem volt. Yuki, Aki, Siroyama és Saburo pillanatok alatt végeztek velük, majd mostmár sötét gondolatokkal a fejükben folytatták útjukat. Végül egy nagyobb teremben sokkal komolyabb erőkkel találták szembe magukat: három shugenja, két harcos és egy vérrel borított szörnyűség – talán egy oni? Itt már elég komoly csata alakult ki, ahol az oni roppant kemény ellenfélnek bizonyult a három maho használóval karöltve. Mire az oni holtan zuhant össze, addigra Saburo már a földön feküdt, egy hajszállal a haláltól . (out: hiába  volt az övé a csapat legmagasabb TNtbH értéke.)

A harc után Chikao “feláldozta” Saburo megmentése miatt az utolsó gyógyító varázslatot tartalmazó tekercsét – erre majd mindenképpen megoldást kell találnia -, a többiek pedig gyorsan átkutatták a helyet. Legnagyobb meglepetésükre Yamada és két gyerek is előkerült. Egyikük állítólag a ház urának a fia, ami később be is bizonyosodott. Végül – furcsa módon -, békésen zárult a dolog: Chikao közbenjárásával nem került sor vérontásra a ház ura és a szamurájok között, akit a fiával zsaroltak, a fiú visszakerült az apjához, Saburo-t pedig ellátták és lefektették egy szobában. Yamada közölte, hogy a tekercset már elajándékozta, de pontosan megmondta, hogy hova, így könnyű lesz megtalálni.

***

Végül itt fejeztük be, nyitva hagyva jó pár kérdést: Chikao varázslat tekercsei, Yamada elajándékozott tekercse, a szekta esetleges többi tagja, a másik gyermek pontos kiléte is hovatartozása, Yoshi eltűnése és a Nyúl klán kapcsolata Yamada-val.

Legend of the Five Rings – Egy halott hős a tó tükrében

Szombaton ismét a szamurájoké volt a főszerep – meg az improvizációé, mivel semmi normálisat nem tudtam kitalálni; szerencsére régi ötletekből gyúrtam végül valamit.

A csapat ismét vegyesre sikeredett, mivel szombaton tartottuk a játékot (hétfőn picit betegeskedtem a keddemet meg inkább nem említeném…). Daidoji Shiroyama, Kakita Ono, Shiba Saya, Toku Kenjiro, Kitsu Chikao és Togashi Akimoto volt jelen – Daidoji Yuki és Bayushi Aki sajnos most kimaradt.

A szamurájok útja nyugatra, Oroszlán földekre hívta őket, hogy találkozzanak Matsu Sukumival és elkérjék a nála lévő tekercset. A jó pár napos út elég eseménytelenül telt, mindössze az Oroszlán határon álltak meg egy rövid időre az utazási papírok ellenőrzése miatt. Chikao udvariasan “intézkedett”, majd gond nélkül tovább is haladtak, hiszen a papírjaikkal minden rendben volt. Pár napja tartózkodtak az Oroszlánok földjén (és alig egy napra a Matsu lakhelyétől), amikor egy erdőn áthaladva csatazajra lettek figyelmesek. Kenjiro és Shiroyama a hang irányába indult, ahol egy naga férfit láttak meg, amint kétségbeesett harcot vív pár goblinnal és láthatóan nagyon óvott egy tekercstartót. A szamurájok pillanatok alatt megmentették a bajba jutott naga-t, de a harc végére a furcsa teremtmény eszméletét vesztette. Chikao egy gyógyító varázslatot mondott el, amitől a naga magához tért… a shugenja tekercséről pedig eltűnt a varázslat! A gondok itt még nem értek véget, mivel nem tudták megértetni magukat a naga-val. Végül előkerültek Saya papírjai és megpróbáltak rajzokkal kommunikálni. Végül (nagy nehezen) kiderítették, hogy a naga Kyuden Isawa-ból tartott a fővárosba, Toshi Ranbo-ba. Mivel járni képtelen volt, a gyógyítása pedig lehetetlen, így Shiroyama és Akimoto készített a számára egy hordágyat, amit két ló (Shiroyama és Akimoto lovai)  húzott. Egy kínkeservesen lassú nap után végül beértek egy faluba, ami annak a palotának a lábánál terült el, ahol Sukumi is lakik. Azonnal bebocsájtást és segítséget kértek a palotába, amit meg is kaptak. A naga-t kezelésbe vették a gyógyítók, míg az utazók szállást kaptak. Amíg Saya a naga felöl érdeklődött, addig Chikao megpróbált a kyuden egyik idős shugenjájával választ kapni arra, hogy miért is tűnt el a varázslat. Ezalatt többeknek feltűnt, hogy az Oroszlánok elég gyanakvóak velük szemben. Végül Ono tette fel a kérdést egy fiatal Akodo-nak. Az Oroszlán nem kertelt: mostanában nem egy ember (leginkább nők) tűnt el a palotából és a faluból egyaránt. Néhányan arról suttogtak, hogy a naga lehet a felelős. A pletykának akár van alapja akár nem, a fürkésző tekintetek elég kellemetlenül érintették a vendégeket.

Chikao megkereste Matsu Sukumit, a szamuráj pedig örömmel fogadta… bár látszólag betegeskedett és első hallásra a tekercs mibenlétére is csak furcsán nézett. Végül megbeszélték, hogy holnap megkapja Chikao a tekercseket. A finom vacsora után mindenki lepihent – ezúttal Ono nem “üldözte” Saya-t -, reggel pedig erejük teljében ébredtek. Chikao egy tolmács segítségével beszélt a naga-val, majd megosztotta élményeit Saya-val.

A délután furcsán indult. Chikao semmit sem kapott a megígért tekercsekből, Ono és Kenjiro a faluba látogatott ki, míg Saya-t az elég rossz bőrben lévő Sukumi hívta el egy rövid lovaglásra, hátha talál valami szép, megfestendő dolgot a közelben. Elmondása szerint van egy szép tavacska a palotától nem messze. Amíg Sukumi és Saya a tavacskát és az azt körülvevő erdőt csodálta, addig Ono és Kenjiro a faluban egy őrült paraszttal került összetűzésbe. Ono fegyelmezési próbálkozása roppant kínos véget ért: megpróbálta előrántani a kardját, de keze lecsúszott a markolatról! Kenjiro ezt “kihasználva” kardja hüvelyével megütötte a parasztot, de a férfi erre még inkább haragra gerjedt. A második próbálkozás sikerült: Ono előrántotta a kardját és csúnyán megsebesítette a férfit, míg Kenjiro még mindig csak a hüvelyt használva, eltörte a megvadult paraszt nyakát. A férfi lakásába(?) behatolva számos holttestet találtak… vagyis először annak vélték őket. Aztán jöttek csak rá, hogy némelyik holttest csupán az illető bőre, vagy éppen a test, de bőr nélkül…

Innentől nagy versenyfutás kezdődött az idővel. Ono és Kenjiro visszalovagolt a kyudenbe és riadóztattak, hogy valószínűleg egy bog hag felelős az eltűnt emberek ügyében – a Lore skillek nem véletlenül vannak. Outban itt már mindenkinek lekoppant (majd érthető módon inben is), hogy Sukumi nem beteg, hanem a bőre vált nagyon öreggé és új “ruhát” keres. Ono a kyuden őreitől megtudta, hogy hova ment Saya és azonnal lóra pattant. Eközben “Sukumi” megpróbálta a tóba fojtani Saya-t, de a Főnix egy hihetetlen szerencsés dobással hasba szúrta, aki ezek után változtatott a taktikán és vadul marcangolni kezdte a Főnixet. A csupa vér Saya végül kikecmergett a tóból, pont akkor, amikor megérkezett a Daru és egyetlen vágással végzett a már sebesült bog haggel.

Ekkor lent pontosan éjfél, így össze is pakolt a csapat. Ono visszaszolgáltatta az elesett Matsu kardjait, Chikao ajándék tekercseket kapott (köztük egy új, gyógyító varázslatot tartalmazót, amit gyorsan használt is a sebesült Főnixen… majd a mágikus jelek ismét eltűntek…), valamint Sukumi szolgái előkeresték a halott gazdájuk hőstetteit tartalmazó írásokat. A naga is rendbe jött és köszönetet mondott a szamurájoknak, valamint az Oroszlánoknak is.

Legend of the Five Rings – 20 koku

Legend of the Five Rings

(Megjegyzés: jelenleg a sok átírás miatt még mondhatni béta stádiumban van. Az esetleges elírások és egyéb hibák javítva lesznek.)

***

Folytatódott a hősök tekercseinek keresése, melyben a három tagú csapat két új segítőt talált. Shiba Saya és Togashi Akimoto is Rei Li és a könyvtár segítségére érkezett, valamint csatlakozott a már úton lévő szamurájhoz.

Shiba Saya (Kakita festőművész és mesemondó): a fiatal Főnix lány remekül ötvözi a két klán erényeit: csendes, szerény és udvarias mint egy Főnix, és a Kakita művészeti iskola nevére sem fog szégyent hozni tudásával.

Togashi Akimoto (Ise Zumi): minden kétséget kizáróan a Sárkány szerzetes a legcsendesebb és legnyugodtabb. Sok időt tölt elmélyült meditálással, de természetesen kiveszi a részét a csapat megsegítésében – a városba érkezésig, afféle “testőrként” utazott Saya mellett.

***

A trió (Yuki, Aki, Chikao) elindult az első tekercs felé,ami Doji Takego tulajdona. A Daru a közeli városban,  Hanami Mura-ban lakik. Az út második éjszakáján furcsa hangra lettek figyelmesek, de érdekes módon csak Akit érdekelte a dolog. Az úttól nem messze meg is találta a hang forrását: egy ubume (olyan nő szelleme, aki a szülésbe halt bele) sírt a gyermeke, Keisuke után. Miután a Skorpió óvatos közeledését nem vette támadásnak sikerült beszélniük egymással. A nő elmondta, hogy egykoron jónevű geisha volt, de a pártfogoltja (egy bátor szamuráj, akitől a gyermek is született) odaveszett egy csatában így hirtelen mindenét elveszítette. Több hónapnyi nehéz élet után, végül itt az út szélén adott életet a fiának, de a szülésbe belehalt. Mivel képtelen volt elhagyni a helyet, a fiút egy férfira bízta. Sajnos csak később derült ki, hogy az illető nem más volt, mint Kurushii, egy rossz hírű, fiatal ronin…

Aki végül megigérte, hogy elhozza a fiút az anyjához, hogy beszélhessenek először és utoljára. Másnap beértek Hanami Mura-ba, ahol szállást szereztek, felfrissültek, majd szétszóródva különböző dolgok után indultak. Yuki egyenesen Doji Takego házához tartott, de sajnos nem sikerült bejutnia; Chikao és Aki pedig a piacot járta. Mikor megtudták, hogy Yukitól, hogy a Daru jelenleg nem elérhető, Kurushii felöl kezdtek érdeklődni. Ez végül Hanami Mura városőrségének parancsnokához vezette őket, aki mesélt nekik a roninról: több közeli faluban is fel szokott bukkanni. Nagy bajkeverőnek tartják, de az apróbb falvak nem sokat tehetnek ellene.

Másnap sikerült bejutniuk a Takego-hoz (számos emberen kellett “átverekedniük” magukat; sok meghajlás, bemutatkozás és “miért jöttünk” dolog), míg végül a férfi fogadta őket. Kellemesen elbeszélgettek és örömmel a rendelkezésükre bocsájtotta a történetét tartalmazó tekercseket. Amíg ezeket Chikao magához vette és másolni kezdte, Yuki és Aki a közeli falvakba lovagolt, hogy a roninról érdeklődjenek. Chikao másolása remekül zajlott, akárcsak a ronin keresése. Már az első faluban összefutottak vele (out: igen, eléggé szorított már az idő, és nem akartam nagyon a levegőben lógatni a sztorit). A Daru és a Skorpió is az udvarias és békés megoldást szorgalmazták, de a ronin viselkedése végül párbajba (első vágásig) torkolt, amit végül Aki nyert meg. A ronin sérülése teljesen minimális volt (out: összesen 4 pont). A ronin így beleegyezett, hogy a fiú találkozzon az anyjával, de semmi többet. (Out: itt lett vége a múlt heti játéknak)

Nagyjából ilyen tájban érkezett meg a városba Saya és Akimoto is, akik egyenesen a Daruhoz tartottak. Ők is bejutottak, ahol elmondta nekik, hogy a tekercseket már másolja egy Kitsu shugenja. A Főnix és a Sárkány távozott, majd felkeresték az Oroszlánt a szállásán. Chikao elmondta, hogy nagyjából végzett a másolással, de a jó segítség mindig jól jön. Ezzel egy időben Saya felajánlotta, hogy segítenek a többi tekercs felkeresésében. Miután Yuki és Aki is visszaérkezett, és mindannyian bemutatkoztak nyugovóra is tértek.

A következő nap Yuki és Aki találkozott a roninnal (miközben , majd elindultak arra a helyre, ahol az ubume-vel találkoztak. Keisuke 15-16 éves forma fiúvá cseperedett, akin meglátszik a “ronin életmód”. Erős, de csapzott, ruhája és modora sem teljesen olyan, mint ami egy bátor szamuráj fiához illene… de ő erről semmit sem tudott eddig. A fiú beszélt édesanyjával és elléggé megrázta a dolog. Szinte azonnal tartani kezdte a távolságot “apjától”, aki végül dühében megütötte. Hideg mivolta ellenére Yuki vette védelmébe a fiút. A Kakita penge megvillant a kezében, de Kurushii nagy meglepetésünkre könnyedén elbánt vele (out: pokoli rossz dobások Yuki részéről és borzasztó sebzés Kurushii oldaláról, Yuki csak a Void pontjainak köszönheti az életét). A Daru vérben ázva zuhant el, de a villámgyors harc során ő is megsebesítette a ronint, aki féktelen dühében a Skorpiót is megtámadta, de a Bayushi ellen semmi esélye nem volt. Másodpercekkel később Aki megadta neki a kegyelemdöfést. Miután ellátta (amennyire tőle telt) Yuki sebeit, azonnal visszalovagolt vele a városba, ahol Chikao gondjaira bízta (out: hála a varázslat során megkockáztatott Raise-nek és a szép dobásoknak, Yuki teljesen fel is épült. Egyedül az önérzetén esett jókora csorba…). A fiúval kapcsolatban több dolog is felmerült, de végül meghagyták neki a szabad döntés jogát. Jön velük, vagy marad. Ő végül a maradás mellett döntött és múltja ellenére, de apja emlékének hála megpróbál majd elhelyezkedni a városban. Talán az eddigi céltalan élete helyett ő is a város egyik őre lesz? Ki tudja…

***

Miután Chikao visszaszolgáltatta a tulajdonosnak a tekercset, a csapat tovább indult. Egyedül Saya maradt Hanami Mura-ban, mivel egy rangos szamuráj portrét kért tőle (out: Saya játékosának sajnos haza kellett menni, így őt kimeséltem). A többiek útra keltek a következő város felé, ahol elviekben a következő szamuráj is él. Az út második napján egy furcsa, ronin shugenja, Kintaro kért engedélyt, hogy a kis csapattal ebédelhessen. Ami még ennél is furcsább volt, az a kérdés, amit Chikao-nak tett fel: arról érdeklődött, hogy lemásolhatja-e a shugenja varázstekercseit; fizet is érte természetesen. Chikao nagylelkű és szerény volt: átadta másolásra mindegyik tekercset, és egy fillért sem kért értük. Miután Kintaro végzett, hatalmas hajlongások és köszönetek tömkelege után végül tovább haladt.

Nem sokkal ezután érkezett egy fiatal heimin fiú, aki Akimoto-nak hozott egy üzenetet. A papírra firkált pár sor azt közölte, hogy ha nem hoz 20 kokut az innen nem messze lévő tóparti épülethez, akkor a “Főnix lány meghal”. Gyors fejtörés után Chikao körbeszaglászta az épületet (a heimin fiú mondta meg, hogy hol van), de végül őt is elfogták az épület előtt. Odabent öt martalóc és egy megkötözött, Miya mont viselő férfi várta… Saya sehol. Akimoto és Yuki elölről, Aki pedig hátulról közelítette meg az épületet. Aki a falon rést vágva behatolt és végzett az egyik rablóval, kiszabadított az Oroszlánt és a Miya-t, majd hatalmas zűrzavart csinált. Akimoto és Yuki ekkor intézett “rohamot”. A négy rosszfiúnak esélye sem volt a három képzett támadó ellen. Rövid és véres harc volt. A Miya végül elmondta, hogy a városban látta a kis csapatot, de semmit sem tudott róluk. Egyedül annyit, hogy amikor elhagyták Hanami Mura-t, akkor a Főnix lány már nem volt velük. Miután ő is elindult, a haramiák fogságába került, de a zsákmányuk nem volt olyan busás, mint amilyenre számítottak. Így végső elkeseredésében kitalálta, hogy esetleg a karakterek “segíthetnek” neki. Elküldette a levelet, és reménykedett, hogy a négyes segít rajta valahogy. Természetesen háláját fejezte ki a megmentőinek és esetleges szolgálatait is felajánlotta, ha esetleg szükség lesz a segítség viszonzására.

***

Eddig jutottunk a legutóbbi alkalommal. Szerencsére belefértünk az “idő limitbe” mivel pont éjfélre sikerült befejezni és össze is pakolni. Jövő hétfőn valószínűleg picit “bekeményítek” ami a nehézségeket illeti – remélhetőleg nem fogom megbánni. Addig is a Hatalmak vigyázzanak mindenkire.