Könyvtárban (VI.)

Tavaly júniusban volt az utolsó ilyen jellegű bejegyzés, így már időszerű volt valami “melós” dolog.
Kezdem a legelején és már javítom is magamat: minden második héten az olvasóterem szinjtén vagyok, ahol jelenleg az “internet terem” is üzemel, egészen pontosan a “fészbuk terem“.

Napi átlagban nagyjából 20-25 ember jön fel hozzánk, ebből kettő, azaz kettő darab srác van, akik valamilyen űrhajós-netes játékkal lövik egymást… a többi az mind faszbuk. Jó, rendben, most senki sem lepődött meg (én sem), de azért szörnyű látni, hogy a többségnek ennyiből áll ki az internet. Végez a suliban és már rohan is a bookra, hogy megnézhesse és nyomhassa azt az “L” betűs szót amit én nem vagyok hajlandó leírni sem… azoknak az adatlapján vagy falán, akitől kőkemény fél órája vált el.

Hol van már az, amikor alig 1-2 éve még mindenki pornót nézni járt be a zsinagógából átépített könyvtárba, és inkább vállalta a lebukást és az enyje-benyjét, csak, hogy lásson pár felfújt dudát. Úgy tűnik a faszbukozás perverzebb dolog.

Könyvtárban (V.)

Nyúv mon

Így keresték. Így ahogy le van írva. Kemény meló volt kibírni röhögés nélkül, de kénytelen voltam. Belátom, hülye voltam, hogy eddig nem írtam fel a kacifántosabbnál kacifántosabb kiejtéseket, amiket a sorozattal kapcsolatban hallottam. Pedig volt már egy pár…

Nehéz a könyvtárosok munkája.

Könyvtárban (III.)

A nemrég kaptunk egy német olvasónktól egy nagyon barátságos és (lássuk be…) mulatságos levelet. A hölgy roppant kedves és közvetlen, de a magyar nyelv nagyon gonosz dolog. Az egész levelet nem szeretném ide biggyeszteni (az már illetlenség lenne), így maradok a hatalmas kedvencnél, a megszólításnál:

Kedves könyvtár-ember

Könyvtárban (II.)

(Megjegyzés: ez a bejegyzés nem repost Jack képes tvilályt alázására, csupán egy “régi” draft előrángatása.)

Az előző könyvtáras bejegyzéshez hasonlóan ez is egy rövid kis valami lesz. Afféle “helyzetjelentés” arról, hogy… hogy ha bejön egy 13-16 éves lányka (bár sok hasonló korú fiú is ), és bájosan rám pislog, akkor a szia után az első szó általában ebből a hármasból kerül ki: tválylályt (durvább esetben “tvilályt”), nyúmún, eklipsz.

Az idősekről lepereg (bár kereste már 70+ éves hölgy is, mert a barátnője azt mondta neki, hogy ez olyan kellemes romantikus regény), de a fenti korosztály egyszerűen zabálja. A kötelezőkért és egyéb szépirodalomért a legtöbben fanyalogva jönnek és úgy is hozzák vissza mintha véres, döglött kiscica lenne… a Meyer könyvekért viszont sor kígyózik. Gonoszan szoktam közölni, hogy hány előjegyzés van az egyes könyvekre, de sokukat ez sem tántorítja el. Május óta talán a Twilight egyszer kint volt a polcon, de akkor is csak pár napig; az Eclipse-re jelenleg hatan várnak…

Tegnap előtt kitettem a polcra a ” Nyúmúnt”. Hatvannyolc percig volt kint…

Könyvtárban (I.)

Ha az ember könyvtárban dolgozik, akkor számtalan érdekes könyv akad a kezébe, melyek közül nem egy rendelkezik… érdekes borítóval. Ezek leginkább a régi könyvekre jellemzők, azokon belül is a tufa könyvekre (tudományos-fantasztikus). Mivel kicsiny könyvtárunk jövőre már teljesen elektronikusan fog kölcsönözni, minden könyv átmegy most a kezünkön, hogy miért, az lényegtelen. Így jött velem szembe Clark Darlton, Hádész a száműzöttek világa című 1966-ban írt könyve, illetve annak az 1990-es magyar kiadása. A borítóhoz, azt hiszem nem sokat kell hozzáfűznöm. Talán túl sok Star Wars…?