Megint késik a Gran Turismo 5!

Eszméletlen. Hihetetlen. Bosszantó. Gusztustalan…

A Gran Turismo 5 ismét késik! A november 2-3. megjelenési dátumnak viszlát. Konkrét megjelenési dátum nincsen, októberben még bejelentik. Tegnap az oroszországi késés híre röppent fel, de megnyugtattak mindenkit: ez nem lesz kihatással a többi régióra. Ezek szerint mégis, a várakozás és a szenvedés tovább folytatódik…

A Sony talán túlságosan is elnéző…

Négyzetháromszögkarikaiksz #2

Márciusban megvettem a sokáig halogatott Playstation3 / Gran Turismo 5 Prologue párost és visszatértem az általam szégyentelenül cserben hagyott, Ballor féle Gran Turismo oldalra, ahol a többiek csöndesen visszafogadtak. Körözgettem megint (mostmár a GT5P versenyeken) de maradtam amilyen eddig is voltam: lassú. Az ottani ászoktól simán megkaptam a körönkénti 3-4 másodpercet, de nem zavart. Jó móka. Főleg online.

Redbreast kolléga volt olyan nagylelkű és elküldte nekem a messzi Budapest országból a sok-sok Gran Turismo mérföldet látott Driving Force kormányát, hogy azt tekergetve megismerjem, hogy milyen is igazából tolni a GT-t. Nehéz. Marha nehéz. Hangulatos, de jóval több meló mint kontrollerrel.

Summa summarum, az imént megrendeltem a saját kormányomat is. G25-öt szerettem volna, mint amilyen a “nagyoknak” is van, de végül az ár, az elérhetetlenség és egyszerűen azért, mert én nem tudnám azt kihasználni, a Driving Force GT mellett döntöttem.

Ha megjön, nagy móka lesz… de a nevem átírom Captain Slow-ra…


Batman Arkham City

Jövő ősszel érkezik az új Batman játék. A zseniális és hangulatos (neki kéne ülnöm megint… ) Asylum után Gotham City utcáin terelgethetjük a Sötét Lovag rögös és kemény útjait.  Ezzel kapcsolatban linkelnék egy roppant érdekes videót:

Blur (multiplayer demo, PS3)

A megjelenés után szép lemaradással felkerült a PSN-re a Blur demo is, pontosabban egy multiplayer only demo. Természetesen azonnal leszedtem (2 giga) és ki is próbáltam még a hétvégén. A véleményem elég vegyes a játékkal kapcsolatban, de szerencsére van viszonyítási alapom a Split/Second kapcsán. Az alapok roppant egyszerűek mindkét játék fogadtatását tekintve: legtöbben egyszerűen elkönyvelik, hogy “arcade fos” és a közelébe sem mennek, vagy ugyanazt mondják két kör után. Természetesen ennél jóval többet nyújt mindkét játék.

Látvány terén a Split/Second atombomba erejű kiütéssel nyer: sokkal szebb, sokkal részletesebb, sokkal hihetőbb. A Blur pályái üresek, unalmasak és elnagyoltak. Az autók nem mondhatók csúnyának, de az embernek az az érzése, mintha egy hatalmas matchboxot tologatna az úton. A Bizarre talán a PGR-re tartogatja a puskaport…

Egy arcade játék esetében is elég fontos az autók irányíthatósága és kezelhetősége. Természetesen nem lehet minden Burnout Paradise, de szerintem ez már a másik véglet. Az autók gyorsak, a nitrót eltaposva pedig eszement gyorsak, de ennyiben ki is merül minden, ugyanis képtelenség velük kanyarodni. Hiába fékez az ember vagy próbál gáz nélkül fordulni, a vége mindenképpen csattanás és fal még alacsony sebességnél is. A pályákon szép számmal találunk egyeneseket, de sajnos az egyszerű kanyarok a nem létező kanyarodási képességek miatt mindig “lenulláznak” minket.

De most jöjjön a játék sava-borsa. A pályákon található power upok nagyon hangulatossá teszik a játékot. Akna, célkereső-energia-bomba-izé (Shunt), nitro, javítás, pajzs, sokkoló és társai… Ezeket mind ellenfeleinkre zúdíthatjuk. Egyszerre három ilyen power up lehet nálunk (ami nem kell azt ellőjük vagy kidobjuk), bármikor válogathatunk közöttük és szabadon lőhetjük el. Ha a csapat kis bandában megy, hatalmas kavarodást lehet velük okozni, de ha egyszer jobban szétszakad a mezőny (pl. hosszú pálya vagy nagyon meglógott ellenfél), akkor marad a Shunt lövöldézése (ami kellemetlenül sokáig megy a célpont után) és a kanyarokról való pattogás.

A demo-ban lévő multi rész nekem kifejezetten kellemes volt. A legkellemesebb dolog az volt, hogy a versenyekre mindig azonos kategóriás autót engedett csak be. Ez hatalmas előny a Split/Secondhöz képest, ahol a legtöbben már bizony a top autókkal indulnak és esélyt sem hagynak azoknak, akik még nem unlockolták az autókat (karrier vagy DLC). A teljes verzióban ha minden igaz Facebook és egyéb sok marhaság apróság növeli a “bandázós” érzést.

Összességben hangulatos, de a multiplayer fent említett előnyén kívül nálam mindenben jócskán a Split/Second alatt marad.

Megérkezett#2!

A gép megvétele után nem sokkal figyeltem fel az Army of Two-ra, konkrétan a friss, The 40th Day című második részre. Megvettem és gyorsan kipörgettem Salem és Rios ámokfutását Shanghaiban. Imádtam minden percét, így egyértelmű volt, hogy beszerzésre kerül az első rész is, ami a mai napon meg is érkezett…

Cars for chickens (akinek nem inge…)

A tuningolt Viper hatalmas orra előtt egy apró, kék Clio repeszt. Már csak egy kanyar és jön a Fuji Speedway legendásan hosszú, 1400 méteres célegyenese. Igyekszem a legideálisabban fordulni, hogy a lehető legjobban tudjam elkapni a kilövést. Befordulok a Renault mögött… aztán szomorúan látom távolodni.

A tények: nem vagyok egy hatalmas nagy GT pilóta (főleg, hogy DS3-mal tolom), de általában minden lelkesedésem eltűnik amikor feltűnik a rajtlistán a Clio Tuned vagy a Ford GT Test Car. Általában ezek az autók ellen szinte teljesen esélytelen az ember, talán csak én látom így mert nem vagyok elég jó, nem tudom elég jól belőni az autókat (általában Viper SRT10 Tuned vagy EVO IX/X Tuned) stb. , de sokszor látni, hogy az indulók nagy része a fenti két autó közül kerül ki. Ebből adódik a következő teória: én soha az életben nem fogom elhinni senkinek, hogy a Clio-t ennyi ember szereti. Egyszerűen kizárt hogy ez a kis francia méregzsák legyen ennyi online versenyző kedvenc autója amikor a játékban ott vannak az EVO-k, Sklyine-ok, Corvette-ek és még sorolhatnám. Mivel azonban mivel minden áron nyerni akarnak, ezekkel jönnek. A fentiek tükrében viszont hatalmas öröm nyerni vagy legalább előttük végezni.

Talán most csak dühöngésnek tűnik az egész, és sajnos lehet, hogy van benne valami és a post megírása helyett inkább gyakorolni kellene egy kicsit.

2010. 11. 02.

A dátum, amire annyian és annyit vártak. Ha minden igaz, ez a Gran Turismo 5 megjelenésének hivatalos dátuma – Amerikában. Hozzánk valószínűleg rövid késéssel jut el a sok-sok éve készülő remekmű.  Érzésem szerint ezt már nem merik ismét eltolni, bár az is tény, hogy az E3 miatt muszáj volt egy dátummal előrukkolni. Meglátjuk.

A  gyűjtői kiadás 99 dollárba fog kerülni.

Split/Second Theme

A háta mögött szidom a csaló AI és az apróbb hibái miatt, néha egyenesen a pokolba kívánom és már abba is belenyugodtan, hogy az online versenyeken örökre a 99 marad a rajtszámom… de mégsem tudom letenni és megunni sem! A valóságshow alaphoz nagyon eltalálták a mostani és régebbi akciófilmek zenéjére hajazó soundtracket, a főcímzene pedig egyenesen telitalálat:

Öreg GT nem vén GT…

Pár hete Jack barátomék kint jártak nálunk és pár rövidke GT5 Prologue futam után sikerült rábeszélnem egy kis nosztalgiára. Így került elő a Gran Turismo 4.

Miután mindketten controllert ragadtunk és belőttük a megfelelő paramétereket (elektronika off, 5 kör, gumikopás off) elkezdtük az első versenyt, ami természetesen először a számunkra híres/hírhedt Tsukubán kapott helyet. Jack a Pennzoil Zexel Skyline GT-R volánja mögé pattant, míg én a drift király, Tsuchiya Keiichi által is vezetett illetve dirigált ARTA NSX-be ültem be. Nagyon szeretem az NSX-et, de tudtam, hogy az előny a GT-R-nél van, ahogy az végül be is jött. Az első pár futam afféle bemelegítő ökörködéssel telt: sokszor csúnyán érkeztünk meg egymás mögé féktávon, kipördülések, lökdösődések tarkították a futamot, ahol nagyjából (meglepetésemre) egyenlő arányban győzött az NSX és a GT-R is – valószínűleg Tsukuba hossza miatt.

Jöhetett az új pálya. Egyhangú bólintás után Midfieldre esett a választás, ahol már halálosan komolyan vettük a dolgokat: nem volt lökdösődés vagy dúródás, a két autó kőkeményen feszült egymásnak, vért izzadtunk minden körben és egymást túllicitálva mondtuk (ordítottuk?) a megdöntött körrekordokat. A versenyek nagyon izgalmasak és szórakoztatóak voltak (finoman kifejezve), de a Skyline ereje itt már rendre hozta a papírformát: az NSX-nek nem sok babér termett, főleg a nagyon hosszú célegyenes miatt. Amit a kanyarokban nyert a remekül forduló vöröses GT autó, azt elbukta a hosszú egyenesekben. Természetesen az élvezeti faktor még így is a “kib@szott jó” szinten maradt.

Indulás előtt egy utolsó futamra természetesen előkerült szívem (egyik) választottja is: a Cerumo Supra. A kanyarokban ugyan vesztettem valamit az előnyből, de a Supra elöl már nem lehetett meglógni a hosszú egyenesekben, ahogyan az számtalanszor megtörtént előtte az NSX esetében.

***

Hatalmas party volt sok röhögéssel amitől mindkettőnk feje szinte vöröslött. A Gran Turismo 4 immár a hatodik évét tapossa, de ettől függetlenül ugyanaz mint amikor megjelent: a világ egyik legjobb játéka.

Split/Second (PS3) (frissítve!)

Tegnap megérkezett a játék, mondhatni elég kényelmetlen időben: rossz úgy kézhez kapni egy zsír új játékot, amikor még több mint hat óra van hátra a munkaidőből…

Az otthoni telepítés után (ami a többi játékhoz képest elég hosszúra sikeredett) belevetettem magam a játékba. Miközben a játék frissített (odaát 18-án jelent meg, de már új verziót töltött), átlapoztam a manualt, amiben valami Disney XD autó unlockról is szó volt. Kipróbáltam, de nem működött. Sebaj, akkor kezdjük a karriert!

A játék alapja egyszerű, de zseniális: a játékos és a többi versenyző is egy autós valóságshow szereplői, ahol a cél a győzelem a többiek látványos hátráltatása/összezúzása/felrobbantása árán. A helyszíneken (amiből jó pár  van a sivatagi repülőtemetőtől kezdve az atomerőműn át a belvárosig) számtalan helyen tudunk robbantani vagy aktiválni egyes dolgokat (daru, markoló, leguruló cső és még sorolhatnám napokig), aminek köszönhetően javítani tudunk a helyezésünkön. Az autó alatt elhelyezett “power play” jelző mutatja, hogy mennyit tudunk gonoszkodni. A három részre osztott skála (két kék, egy piros sáv) drift, szélárnyék, ugratás és az úgynevezett “close call” (vagyis ha mellettünk durran el valami, de mi szerencsésen megússzuk), után töltődik. Egy sáv elhasználásával apróbb dolgokat tudunk aktiválni (ez nem feltétlenül robbantás, lehet rövidítés is), míg a piros egész útszakaszokat vagy épületeket dönt romba, vagy  repülőt potyogtat az ellenfélre…

A show (Split/Second) 12 évadra és azon belül számos epizódra van bontva. Az egyes futamok között crediteket gyűjtünk, majd egy bizonyos mennyiség elérése után jöhet a következő évad. Tipikus arcade felépítés, de ide ez illik. A menü egyszerű, az epizódok felépítése és dizájnja engem erősen emlékeztet a Burnout Revenge-ben látottakra.

A rövid tutorial után (ami a demo után elég unalmasra sikeredett) már jöhet is az első pálya, ami pont az előbb említett, a demo-ban már nagyon jól megismert reptéri pálya. A demo lomhasága és sétagalopp mivolta azonban a múlté: a játék gyors, az ellenfelek aljasak, a tempó miatt ügyelni kell mindenre. Így az utána következő pár versenyre taktikát váltottam: a gyorsaságot előtérbe helyezve inkább a manőverezőképesebb autót választottam. Hátránya, hogy a driftet nem szereti, így nehéz vele a power play cuccokat aktiválni.

A játékmódok közül igazán formabontót nem találni, az izgalmas játékmenet és az eszement pörgés azonban kárpótol mindenért. A hagyományos (Split/Second értelemben…)  verseny mellett Eliminator (bizonyos idő után az utolsó versenyző kiesik), Time Trial (egy kört kell menni a pályán ellenfelek nélkül miközben sorra aktiválódnak a bombák), Air Attack (egy helikopter bombáz minket megállás nélkül, roppant idegesítő játékmód mivel a lapos szög miatt sok esetben nem látni, hogy hova fognak becsapódni a rakéták),  és Survival (hordókat potyogtató kamionok mennek előttünk, de lényegében egy robbantásokkal megspékelt time trial) módban tehetjük próbára magunkat offline és online is. Az egyes versenyek alatt elért teljesítményünk alapján kapunk különböző matricákat az autóra, amik afféle harci díszként is szolgálnak, jelezve, hogy a pilóta már milyen eredményeket ért el – ezek természetesen online is ott virítanak a verdán.

A grafikáról nagyon kevés rosszat tudok mondani: nagyon szép szinte minden, gyönyörűek a színek, a pályák hangulatosak és érdekesek. Néha azonban találkozni apróbb bakikkal: a textúrák itt-ott késve érkeznek meg a helyükre (ez általában különböző útfestés vagy árnyék) és a töltőképernyők alatt is látni elég szögletes tárgyakat. A tempó és az izgalmas játékmenet miatt azonban ezekre nincsen sok időnk figyelni. A hang is hasonlóan remek. Az autók, a robbanások mind nagyszerűen szólnak.

Természetesen ilyen jellegű játéknál a legfontosabb dolog az online, hiszen nincsen annál hangulatosabb amikor nyolc hús-vér ellenfél igyekszik levadászni egymást. A nyitott játékok esetében nincsen meghatározott autó típus vagy kategória, így könnyen megeshet, hogy az esélytelenek nyugalmával megyünk a csapat mögött és “osztjuk az áldást”. Ami biztos: hibázni nem szabad. Az online játékosok nem adják könnyen a helyezéseket ha már egyszer elénk kerültek, és mivel a pályát már betanulták, nehéz meglepni őket.

A sok pozitívum után rátérnék a negatívumokra is. A grafika szerepelt a dícséretes dolgok között, de sajnos a karambolok minősége ide kívánkozik. Nincsen jobb szó az autók összetörésére/felrobbanására mint a “gagyi”. Mintha egy LEGO autó potyogna darabjaira, némi láng kíséretében. A Burnout Paradise-tól azért lehetett volna lesni némi deformációt vagy élethűbb karambolt. A másik, hogy szerintem vagyis inkább nekem kissé nagyon nehéznek tűnik – bár én nem tartom magam egy túl ügyes játékosnak. A második szezonban járok, de már itt is él az online szabály: szinte kötelező a hiba nélküli vezetés. Mivel mindig a leghátsó sorból indulunk nagyon keményen kell nyomulni, de sokszor egy karambol után célszerűbb restartot nyomni ha a maximális creditre hajtunk. Ha nagyon lemaradunk akkor csak “normális” vezetéssel tudunk felzárkózni, hiszen driftelve időt veszítünk, drift és társai nélkül viszont nincsen power play. Az ellenfél autó nem ismernek statisztikát, papíron mi hiába vagyunk gyorsabbak, simán leelőznek, egy jól sikerült robbantás után alig pár méterrel mögöttünk jelennek meg újra, amíg mi hasonló események után az első helyről hetedik-nyolcadik helyen találjuk magunkat jókora lemaradással.

A játék megjelenésével egyszerre jelentek meg az első DLC-k hozzá: pár dollárért feloldhatunk minden pályát, autót, versenyt. Aki csak az online versenyzésre szeretne koncentrálni, annak ezek nagyszerű lehetőségek, hiszen így nem kell végigküzdenie magát a single player módon. Aki teheti, éljen a lehetőséggel az AI fenti dolgai miatt.

***

Összességben egy nagyon hangulatos, pörgős arcade játékkal van dolgunk ami csodaszép grafikával, remek hangzással és eszement akcióval kényeztet minket. Hibái ugyan vannak, de az online játék élménye miatt elnézzük(?) neki. A pályák és az azokon elhelyezett robbantható dolgok megtanulása kötelező, hiszen senki sem szereti ha ráborul egy egész hajó…

***

Az ismertető frissített és (muhaha…) átdolgozott verziója az Rpg.hu oldalán olvasható!