Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘rotw’

RotW – Episode VI.

Akik kimaradtak…

Sok szerepjáték, nagy érdeklődés, nagy remények, kevés siker, sok porfogó amit néha leveszek a polcról, hogy rövid lapozgatás után megszülessen a fejemben a gondolat, hogy “fú, ezt de jó lenne lejátszani” és, hogy aztán gyorsan és csúfosan el is haljon.

Earthdawn (talán egy vagy két játék), Ars Magíca (2 alapkönyv, karakteralkotásig sem jutottunk), Star Wars Saga Edition (2 karakter készült el félig), Dungeons and Dragons 4th Edition (tervben volt, karakterek készültek, a szamurájok leverték őket), Warhammer Fantasy Roleplay 2nd Edition (még ropognak a lapok amikor kinyitom a könyvet), Dark Heresy (kétszer lett lemesélve a Quick Start, valamint egy majdnem csúnya parti halálban végződő egy estét játék), Deathwatch (lásd WHFRP), New World of Darkness (egy freestyle játék, egylövetű karakterekkel), Changeling The Lost (egy félig kész karakter még 3 évvel ezelőttről).

Sajnos a lista még folytatható lenne, de úgy érzem, ezek azok a játékok, amiket nagyon sajnálok, hogy esélyük sem volt még eddig bizonyítani. Talán majd egyszer. Addig maradnak a fényesen villanó katanák az egymással farkasszemet néző szamurájok kezében és néha-néha elugrunk a Felébredt világ Seattle-jébe is.

Vége főcím, stáblista.

Kockacsörgés : ) .

Reklámok

Read Full Post »

RotW – Episode V.

Changeling The Lost.

Úgy készültem, hogy valami elképzelhetetlen istenítéssel indítom a bejegyzést, de végül marad a szerény “szerintem a világ egyik leghangulatosabb játéka”. Nem hibátlan, nem tökéletes de a benne szereplő Elveszettek az egyetlenek, akiknek van esélyük a katanával és végtelen becsülettel felvértezett szamurájok ellen. Mivel sajnos játékra esélyem sem volt (és nem is lesz), így örök eldöntetlen kérdés marad, hogy melyikük jönne ki győztesen és foglalná el nálam a legjobbak között is a legjobb címet.

A limitált sorozatnak és Nosinak hála, a polcon díszeleghet az összes zöld gerincű könyv, ami megjelent a Losthoz. Az LFG fórumain (és msn-en) nyálcsorgatva szoktam olvasgatni ha esetleg valaki megoszt a fórumitákkal vagy velem egy-egy érdekes Changelinges sztorit. Talán egyszer én is mesélek pár Elveszettről : ) .

***

Igazából kifogytam, de mivel valamiért Episode címmel kezdtem el a sorozatot és a Star Wars is hat részes, így illik egy hatodik epizódot is ide biggyeszteni majd.

folyt köv.

Read Full Post »

RotW – Episode IV.

Márciustól szeptemberig ezerrel folytak a kalandok Középföldén. Volt olyan hét is, amikor sikerült emlékeim szerint két játékot is összehozni a csapattal, ami még most is nagy mutatványnak számít nálunk. A kis csapat rendíthetetlenül lőtte és kaszabolta az orkokat (bár be kell, hogy valljam, a komolytalanság itt-ott felütötte a fejét, de nem ment az érdemi játék rovására), én pedig megvásároltam minden itthon megjelent kiegészítő könyvet a játékhoz, valamint nagyjából erre a tájékra datálható életem talán legfontosabb ismerkedése is.

Azt hiszem érdemtelenül rövidre lett fogva a Gyűrűk Urás “éra”, de az utána következő dolgok nagyon erősen meghatározták a szerepjátékos dolgaim menetét. Anno az egyik Rúna magazinban találkoztam a Legend of the Five Rings első kiadásának ismertetőjével. Elolvastam és őrülten tetszett, hiszen mindig is vonzott a kelet és persze a szamurájok. Az rpg.hu fórumain megismerkedtem egy pesti lánnyal (öreg motorosok talán ismerhetik is, fenyev néven írogatott), aki úgyszint rajongott a játékért, de velem ellentétben, ő csapatban már játszotta is, valamint a polcán ott pihentek a klánregények és két alapkönyv is.

Elolvastam a regényeket és az rpg.hu apróhirdetésének hála, egy 3. kiadású alapkönyv boldog tulajdonosa is lettem elég hamar – valamint világossá vált számomra, hogy a Rúnában szereplő cikk borzalmas.
Innentől pedig nem volt megállás. A L5R mindent letarolt és elmosott, amire eddig azt mondtam, hogy a kedvenc szerepjátékom. Szeretem a hangulatát, szeretem Rokugant és szeretem a karaktereket, amiket ugyan nagyon-nagyon lassan építek fel, de aztán hihetetlen módon hozzám is nőnek. Sajnos játszani eddig nagyon kevés lehetőségem volt, holott papíron számos karakterem született. Szerencsére a két legkedvesebbel (Doji Furai és Usagi Saburo) már volt alkalmam szerepelni.

***

Az utolsó előtti(?) RotW kapcsán meg kell említenem a 2007. év emlékezetes novemberét, amikor is sikerült eljutnom (és nagyon szép emlékekkel gazdagodnom) a  3. Rpg.hu Találkozóra, ahol fenyev bíztatására megvettem azt a szerepjátékot, ami esélyesként szorongathatta volna/szorongathatná meg a Legend of the Five Rings-et….

folyt. köv.

Read Full Post »

RotW – Episode III.

Vampire  The Masquerade.

Igen, tudom, hogy elég sablonos és “vérpisti factory” a MAGUS kezdés, Vampire folytatás, de szerencsére nálunk nem volt szó ilyenről. Mindenki belelovalta magát a dologba, érdekes figurák születtek, akikkel ha nem is sokáig, de játszottunk. Sőt, a VtM CCG mintájára mindenkinek készült egy kis kártya, természetesen nem a CCG szabályai szerint, de hangulatos volt.

A krónika végül a Toronto by Night címet kapta és még saját honlapot is csináltunk hozzá, ahol rövidebb-hosszabb leírások voltak a karakterekről és az eseményekről. Szerettük a Vampire-t.

Így visszagondolva, érdekes visszanézni az egyes játékok utáni karaktereket – egyesek talán ezt unalmasnak találhatják -, hogy a saját figurájától nagyon nehezen szakad el az ember. Így például a mágiahasználó-mágus itt Tremere, a bárd-gazdag rigó gyerek itt Toreador vagy a harcos-utcai szamuráj pedig Gangrel volt… : ) . Engem sosem zavart az ilyen, keveset tudtunk játszani, mindenki azzal jött és azzal játszott akinek a bőrében jól érezte magát.  Ki hitte volna, itt a tolvaj-dekás figurák után Malkavita bőrbe bújtam, de játékra kevés lehetőségem volt.

Ebben az időben ismerkedtem össze egy másik csapattal, akinek az egyik játékosunk mesélt. Megkérdeztem, hogy esetleg mesélhetnék-e ott is. A válasz igen volt,  így már két helyen mesélgettem egyszerre. A Vampire (és a szerepjáték) az “eredeti” csapatban végül az előző postban említett iskola-munka miatt megkopott, így a másik csapathoz “költöztem”.

***

Az új csapatnál olyan jó helyzetben voltunk, hogy szinte fix volt a heti egy játék és a három-négy állandó játékos. Vampire-rel kezdtünk, de az évek alatt belekóstoltunk egy kicsit a Cyberpunkba,  Kultba, Star Wars-ba (d6), D&D 3. kiadásba,  Call of Cthulhuba, Earthdawnba. Ezek után érkezett meg az általam elég késve megvásárolt The Lord of the Rings RPG, ami ismét állandó játékká vált nálunk.

folyt. köv.

Read Full Post »

RotW – Episode II.

A Shadowrunra való váltás után a MAGUS mondhatni végleg kihalt a bandából. A Shadowrun nagyon gyorsan a legtöbbet játszott játék lett, és azóta is ez tartja a rekordot mint leghosszabb ideig kitartó rpg. Itt már születtek azóta (nekünk) legendás karakterek, akiket a mai napig felemlegetünk, esetleg idézgetünk régi sztorikat. Nem is beszélve, a töménytelen mennyiségű aranyköpésről, amit az évek kitermeltek.

A fantasy-ből áthozott tolvaj énem, itt a tünde-dekás figurában csúcsosodott ki (igen, valahol erős Svindleres áthallás…), aki végül a Lou Jason Menden nevet kapta kemény fejtörések után, és lett a csapat örökös és oszlopos tagja. Ezek nagyrészt annak voltak köszönhetőek, hogy habár jóval többet játszottam(?) mint a MAGUS játékok során, a mesélői szerepkör megmaradt, így Lou afféle npc-pc figura volt. Nem mellékesen talán azóta is az egyik, ha nem az abszolút kedvenc karakterem.  Azt hiszem a csapat nagy részének a Shadowrun karaktere különleges helyet foglal el a szívükben. Sok év játék, sok közös sztori és társaik.

A középiskolás éveket erősen végigkísérte a Shadowrun, de ahogy lenni szokott, a suli után indult a “szétszéledés” dolog, amit azt hiszem minden hasonló korban lévő csapat átél. Ahány ember, annyi iskola és város, a játékok erősen megfogyatkoztak.

***

Itt ismét a lyukas agyamat hozom fel mint mentség, de azt hiszem nem tévedek nagyot, ha a következő játékként a Vampire-t jelölöm meg, bár konkrét évszámot ehhez sem tudok kapcsolni, csupán a megfogyatkozott játékokat.

folyt. köv.

Read Full Post »

RotW – Episode I.

A QotW elköltözött, helyette jön egy “limitált sorozat” (mert olyan jól hangzik) , a RotW, vagyis az RPG of the Week. Itt nem kérdések vagy egyéb dolgok fognak szerepelni, hanem szerény szerepjátékos pályafutásom egyik-másik fontosabb állomása. Sajnos a lista elég rövidke (innen a limitált dolog), de a dolog igazi szomorú oldala az, hogy mennyi könyv ül a polcomon mint porfogó. Természetesen, említés szintjén helyet kapnak a “majdnem futottak” kategóriában.

Mint a korosztályomból oly sokan, én is a jó öreg lapozgatós könyvekkel kezdtem, de az első igazi találkozásom a szerepjátékkal a híres-hírhedt “1 Forintos ragadt a barbár f@rkára” borítós Holdtöltével történt egy balatoni osztálykirándulás során, amit az újraindult Rúna magazin követett egy nyári napon – évszám könnyen kikereshető, jelenleg melózom, de ’95 rémlik.

Ott boltottam bele a MAGUS emblémába és ott fogalmazódot meg bennem, hogy “nekem az kell!”

A zöld könyv sok-sok-sok játékkal szolgált az általa összeverődött csapatnak, akik nagyrészt általános iskolai barátok és/vagy azok ismerősei voltak. Igazából szeretnék kiemelni dolgokat, de annyi játék volt, hogy konkrét példát egyszerűen képtelen lennék kiragadni. Amiben egészen biztos vagyok az az, hogy már itt kiderült, hogy unalmas és gyáva player vagyok. X év alatt mondhatni két féle karakterrel játszottam csak: tolvaj vagy harcművész, faj ügyben pedig megrekedtem az ember/félelf vonalon. Igen, így utólag visszagondolva, tényleg baromi unalmas lehettem…

Főállásban mondhatni mesélőként tevékenykedtem kisebb-nagyobb sikerekkel.

***

A MAGUS megszerzése (ami valójában születésnapi ajándék volt) után egy évvel jött a meglepetés, amikor megkaptam a Shadowrun alapkönyvét. Innen egyenes út vezetett a többiek fülének rágásához, és végül a MAGUS polcra került, ahova gyorsan por telepedett…

folyt. köv.

Read Full Post »