The Mountain Witch

mwHárom ronin ül egy haldokló tábortűz körül a reggeli ködtől fátyolos Shoji partján. A már csak vörösen izzó parázsmező furcsa árnyékokat rajzol a borostás, fáradt arcokra. Viharvert ruhájuk jelzi, hogy régóta koptatják Japán útjait.

Üres, maszknak tűnő tekintetük csupán álca  – kardjaikat közel tartva magukhoz töprengenek a múlton, a jelenen és a jövőn. Alig egy napja ismerik egymást, a bizalmatlanság pedig nem jó útitárs…

Előttük a baljóslatú Aokigahara rengeteg terül el, a sötétzöld lombokon túl pedig a hatalmas Fuji, ködös köpenybe burkolózott alakja emelkedik a beteges, őszi égbolt felé, jegesen csillogó ékszerként hívogatva őket, talán egyenesen a végzetük felé.

Sötét árnyékként vetül rájuk a gondolat, hogy a végzetük talán már a tábortűz körül ül…

***

Felemás érzésekkel zárult az első (és a játékból adódóan valószínűleg utolsó) The Mountain Witch játékunk. Ha mondhatok ilyet (vagy ez lenne az elvárandó?) alaposan felkészültem, de az időbeosztás és a csapat elérhetősége miatt nem minden úgy alakult, ahogy a játék megkívánta volna. Először is, a játékosok egy rövid gyorstalpaló után néztek szembe mindennel. A merőben szokatlan karakteralkotás és szabályok után (amik ugyan egyszerűek, de n+1 év “hagyományos” szerepjátékozás után azért furcsák) kezdődhetett a játék. A véletlenszerűen kiválasztott Sötét végzetek után gyorsan összeállít a kis csapat, de a beiegződések azért itt is megmutatkoztak. Nehéz félredobni a “csapat” beidegződést, de azt hiszem nem volt belőle nagy probléma. Az egyetlen játékos vs. játékos pillanat a játék legvégén volt és az is pengeváltás nélkül zajlott le.

A játék legérdekesebb része talán a epilógus volt. Hárman mentek fel és csak egyikük jött le élve. Egyikük, szerelmével, Yuki-Onnával átvette a Boszorkány helyét a Fujin, a második letett vérbosszújáról (egyedül ő tért vissza a faluba), a harmadik pedig seppukut követett el miután megbosszulta klánja pusztulását.

Nagyszerű játék volt rövidsége ellenére, de tanultam az esetből. A játék felépítése miatt nem árt, ha ténylegesen adunk a játékosoknak egy kis időt felkészülni. Nem árt pár próbadobás, beszélgetni a játék lehetőségeiről – természetesen a Sötét végzetek mibenlétét ilyenkor tanácsos elrejteni a többiek elöl, de a játékos tudja, hogy hogyan működik és hogyan tudja és szükséges felhasználnia a közös meséléshez.

***

Összességben zseniális játéknak tartom a The Mountain Witch-et, ami kis kreativitással bármilyen másik szettingre is átépíthető és amíg a játék egyszerű, a karakterek érdekesek a befejezés pedig hangulatos lesz, addig egészen biztos, hogy senki sem fog csalódni benne.

The Mountain Witch


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s