RotW – Episode VI.

Akik kimaradtak…

Sok szerepjáték, nagy érdeklődés, nagy remények, kevés siker, sok porfogó amit néha leveszek a polcról, hogy rövid lapozgatás után megszülessen a fejemben a gondolat, hogy “fú, ezt de jó lenne lejátszani” és, hogy aztán gyorsan és csúfosan el is haljon.

Earthdawn (talán egy vagy két játék), Ars Magíca (2 alapkönyv, karakteralkotásig sem jutottunk), Star Wars Saga Edition (2 karakter készült el félig), Dungeons and Dragons 4th Edition (tervben volt, karakterek készültek, a szamurájok leverték őket), Warhammer Fantasy Roleplay 2nd Edition (még ropognak a lapok amikor kinyitom a könyvet), Dark Heresy (kétszer lett lemesélve a Quick Start, valamint egy majdnem csúnya parti halálban végződő egy estét játék), Deathwatch (lásd WHFRP), New World of Darkness (egy freestyle játék, egylövetű karakterekkel), Changeling The Lost (egy félig kész karakter még 3 évvel ezelőttről).

Sajnos a lista még folytatható lenne, de úgy érzem, ezek azok a játékok, amiket nagyon sajnálok, hogy esélyük sem volt még eddig bizonyítani. Talán majd egyszer. Addig maradnak a fényesen villanó katanák az egymással farkasszemet néző szamurájok kezében és néha-néha elugrunk a Felébredt világ Seattle-jébe is.

Vége főcím, stáblista.

Kockacsörgés : ) .

Szentes-Szeged szerepjáték találka

A cím nem teljesen helyes, hiszen nem csak a két városról lenne szó, de még mindig jobb mintha felsorolnám az egész megyét, vagy I. Dexrpg találkozónak titulálnám a remélhetőleg még idén létrejövő zenés, beszélgetős iszogatást : ) .
Az ötlet egy régebbi poszt előtt született, de sok reményt nem fűztem hozzá – jé, így indult a blog is 2+ éve : ) . Végül barátságos számú ember lőtte fel a jelzőrakétát és felbukkantak “elveszett” ismerősök is az msn bugyraiból. Ezt zöld lámpának vettem, így beindult a szerveződés.

Jelen állás szerint Szegeden történne meg az esemény, konkrét helyszín még nincsen (többen eddig a Nyugit ajánlották figyelmembe), ahogy pontos időpont sem. Ez utóbbit én első körben decemberi 16-ra lőném be (péntek) – azon belül is estére, mivel munkámból kifolyólag nem tudok korán átérni. Vége pedig akkor lenne, amikor mindenki elrontja a fáradtság elleni mentődobását : ) .

***

Akit esetleg érdekelné a dolog, az kérem a komment részben jelezze részvételi szándékát, ötleteit, tippjeit és leginkább, hogy milyen/melyik időpont felelne meg neki – próbálunk rugalmasak lenni, hogy minél többen össze tudjunk futni.
A létszám is fontos lenne, hogy tudjuk, mire számítsunk. Nem szegedi vagyok, így nem tudom pontosan, hogy xyz helyre kell-e foglalni helyet (szegedi cimborám elvileg meg tudja oldani ha szükséges) ha n+1 arc megjelenik : ) .

Dex

RotW – Episode V.

Changeling The Lost.

Úgy készültem, hogy valami elképzelhetetlen istenítéssel indítom a bejegyzést, de végül marad a szerény “szerintem a világ egyik leghangulatosabb játéka”. Nem hibátlan, nem tökéletes de a benne szereplő Elveszettek az egyetlenek, akiknek van esélyük a katanával és végtelen becsülettel felvértezett szamurájok ellen. Mivel sajnos játékra esélyem sem volt (és nem is lesz), így örök eldöntetlen kérdés marad, hogy melyikük jönne ki győztesen és foglalná el nálam a legjobbak között is a legjobb címet.

A limitált sorozatnak és Nosinak hála, a polcon díszeleghet az összes zöld gerincű könyv, ami megjelent a Losthoz. Az LFG fórumain (és msn-en) nyálcsorgatva szoktam olvasgatni ha esetleg valaki megoszt a fórumitákkal vagy velem egy-egy érdekes Changelinges sztorit. Talán egyszer én is mesélek pár Elveszettről : ) .

***

Igazából kifogytam, de mivel valamiért Episode címmel kezdtem el a sorozatot és a Star Wars is hat részes, így illik egy hatodik epizódot is ide biggyeszteni majd.

folyt köv.

A híd, A szertartás

Bátor és hősies szamurájaink folytatták a délre tartó hosszú utat és ahogy az lenni szokott, nem telt el szinte egyik éjszakájuk sem anélkül, hogy valami rendkívülit ne kelljen véghez vinniük. Egy hirtelen támadt vihar egy rozoga hídon keresztül egy apró faluba kergette őket, ahol a falusiak döbbenten tekintettek rájuk. A hídon keresztül érkeztek? Állítólag a hídról éjszakánként egy oni rabolja el az embereket. Az oniról végül előkerült egy elég egyértelmű bizonyíték, majd másnap szemtől-szembe is találkoztak (játékosi leleményesség…), ahol a szörnyeteg végül halálát lelte.

Az út folytatódott, ahogy az események is. Fájdalmas és rettenetes kiáltás vonzotta őket egy kihaltnak látszó faluba, ahol éjszakánként mindenki rettegve bújt el a házában. Mint kiderült, a kiáltás egy rangos tábornok kísértetétől származik, akinek nem hagyták, hogy becsülettel végezzen magával itt pár évvel ezelőtt, hanem egyszerű ashigaruk végeztek vele – a falusiak pedig rettegve nézték végig az egészet, holott a tábornok az uruk katonája volt. Azóta minden teliholdkor megjelenik és megpróbálja újra és újra…

Végül Renji fejében fordult meg az ötlet, hogy segít neki. Elvégezte a szükséges előkészületeket, és amikor éjjel megjelent az utcán a szellem, tisztelettel megszólította és engedélyt kért, hogy a segédje legyen. Ezzel pontot tett egy évek óta tartó szenvedés végére.

Ennyi fért bele a hétvégén (és a bejegyzés is elég rövidke lett, de még a pénteki kocsmázást nyögöm fáradtság tekintetében), október végén ismét játék.

Megjegyzésként annyi még ide kívánkozik, hogy nem véletlen a két nagybetűs cím a poszt tetején. Mindkét sztori az Usagi Yojimbo füzetekből származik, és egyik sem okozott csalódást a társasásgnak : ) .

400

Sajnálatos módon picit “megszakadt” a sorszámos bejegyzések formátuma. Átlapoztam a böszme méretű könyveimet, de sajnos hiába van egyik-másik 400 oldalas (leginkább a Warhammer 40k könyvek), oldalszám már nincsen rajtuk, lévén tartalomjegyzék. Mivel nem szeretném megszakítani a hagyományt, ezért ez a bejegyzés frissülni fog a napokban – igazából még ki sem kellett volna kerülnie, de így jár az ember, ha időzít és végül nem sikerül megcsinálnia a bejegyzést. Ettől függetlenül íme a 400. bejegyzés, még ha erősen off is : ) .

RotW – Episode IV.

Márciustól szeptemberig ezerrel folytak a kalandok Középföldén. Volt olyan hét is, amikor sikerült emlékeim szerint két játékot is összehozni a csapattal, ami még most is nagy mutatványnak számít nálunk. A kis csapat rendíthetetlenül lőtte és kaszabolta az orkokat (bár be kell, hogy valljam, a komolytalanság itt-ott felütötte a fejét, de nem ment az érdemi játék rovására), én pedig megvásároltam minden itthon megjelent kiegészítő könyvet a játékhoz, valamint nagyjából erre a tájékra datálható életem talán legfontosabb ismerkedése is.

Azt hiszem érdemtelenül rövidre lett fogva a Gyűrűk Urás “éra”, de az utána következő dolgok nagyon erősen meghatározták a szerepjátékos dolgaim menetét. Anno az egyik Rúna magazinban találkoztam a Legend of the Five Rings első kiadásának ismertetőjével. Elolvastam és őrülten tetszett, hiszen mindig is vonzott a kelet és persze a szamurájok. Az rpg.hu fórumain megismerkedtem egy pesti lánnyal (öreg motorosok talán ismerhetik is, fenyev néven írogatott), aki úgyszint rajongott a játékért, de velem ellentétben, ő csapatban már játszotta is, valamint a polcán ott pihentek a klánregények és két alapkönyv is.

Elolvastam a regényeket és az rpg.hu apróhirdetésének hála, egy 3. kiadású alapkönyv boldog tulajdonosa is lettem elég hamar – valamint világossá vált számomra, hogy a Rúnában szereplő cikk borzalmas.
Innentől pedig nem volt megállás. A L5R mindent letarolt és elmosott, amire eddig azt mondtam, hogy a kedvenc szerepjátékom. Szeretem a hangulatát, szeretem Rokugant és szeretem a karaktereket, amiket ugyan nagyon-nagyon lassan építek fel, de aztán hihetetlen módon hozzám is nőnek. Sajnos játszani eddig nagyon kevés lehetőségem volt, holott papíron számos karakterem született. Szerencsére a két legkedvesebbel (Doji Furai és Usagi Saburo) már volt alkalmam szerepelni.

***

Az utolsó előtti(?) RotW kapcsán meg kell említenem a 2007. év emlékezetes novemberét, amikor is sikerült eljutnom (és nagyon szép emlékekkel gazdagodnom) a  3. Rpg.hu Találkozóra, ahol fenyev bíztatására megvettem azt a szerepjátékot, ami esélyesként szorongathatta volna/szorongathatná meg a Legend of the Five Rings-et….

folyt. köv.

Könyvtárban (VI.)

Tavaly júniusban volt az utolsó ilyen jellegű bejegyzés, így már időszerű volt valami “melós” dolog.
Kezdem a legelején és már javítom is magamat: minden második héten az olvasóterem szinjtén vagyok, ahol jelenleg az “internet terem” is üzemel, egészen pontosan a “fészbuk terem“.

Napi átlagban nagyjából 20-25 ember jön fel hozzánk, ebből kettő, azaz kettő darab srác van, akik valamilyen űrhajós-netes játékkal lövik egymást… a többi az mind faszbuk. Jó, rendben, most senki sem lepődött meg (én sem), de azért szörnyű látni, hogy a többségnek ennyiből áll ki az internet. Végez a suliban és már rohan is a bookra, hogy megnézhesse és nyomhassa azt az “L” betűs szót amit én nem vagyok hajlandó leírni sem… azoknak az adatlapján vagy falán, akitől kőkemény fél órája vált el.

Hol van már az, amikor alig 1-2 éve még mindenki pornót nézni járt be a zsinagógából átépített könyvtárba, és inkább vállalta a lebukást és az enyje-benyjét, csak, hogy lásson pár felfújt dudát. Úgy tűnik a faszbukozás perverzebb dolog.