Megrendelve, viszont sajnos nem tudom, hogy mikor kapom meg. A legtöbb helyen úgy reklámozzák, hogy a megjelenés napján (november 24.) megkapják az előrendelők – nem is beszélve azokról akik már tolják itthon is.  Ahogy Murphy törvényeit ismerjük, tippem szerint én 25-én fogom megkapni => aznap már nem vagyok szabadságon.

Kibontás után telepítés, próba és remélhetőleg hamarosan izgalmas versenyek a BTH csapattal,  ami a megjelenés napján (vagy az utána következő napokban) új helyen, új oldalon folytatja a körözést.

Hivatalos. No comment, bla-bla és a többi amit már tudtok. Hivatalos autó- és pályalista a GT Planet oldalán. Sok szempontból mindkét lista szomorú…

A tuningolt Viper hatalmas orra előtt egy apró, kék Clio repeszt. Már csak egy kanyar és jön a Fuji Speedway legendásan hosszú, 1400 méteres célegyenese. Igyekszem a legideálisabban fordulni, hogy a lehető legjobban tudjam elkapni a kilövést. Befordulok a Renault mögött… aztán szomorúan látom távolodni.

A tények: nem vagyok egy hatalmas nagy GT pilóta (főleg, hogy DS3-mal tolom), de általában minden lelkesedésem eltűnik amikor feltűnik a rajtlistán a Clio Tuned vagy a Ford GT Test Car. Általában ezek az autók ellen szinte teljesen esélytelen az ember, talán csak én látom így mert nem vagyok elég jó, nem tudom elég jól belőni az autókat (általában Viper SRT10 Tuned vagy EVO IX/X Tuned) stb. , de sokszor látni, hogy az indulók nagy része a fenti két autó közül kerül ki. Ebből adódik a következő teória: én soha az életben nem fogom elhinni senkinek, hogy a Clio-t ennyi ember szereti. Egyszerűen kizárt hogy ez a kis francia méregzsák legyen ennyi online versenyző kedvenc autója amikor a játékban ott vannak az EVO-k, Sklyine-ok, Corvette-ek és még sorolhatnám. Mivel azonban mivel minden áron nyerni akarnak, ezekkel jönnek. A fentiek tükrében viszont hatalmas öröm nyerni vagy legalább előttük végezni.

Talán most csak dühöngésnek tűnik az egész, és sajnos lehet, hogy van benne valami és a post megírása helyett inkább gyakorolni kellene egy kicsit.

2010. november 24.

Nekünk picit tovább kell rá várni, de azt hiszem minden percét megéri… ezen kívül mást nem tudunk csinálni. Vannak olyan mázlisták, akik születésnapi ajándékba kapják…

A dátum, amire annyian és annyit vártak. Ha minden igaz, ez a Gran Turismo 5 megjelenésének hivatalos dátuma – Amerikában. Hozzánk valószínűleg rövid késéssel jut el a sok-sok éve készülő remekmű.  Érzésem szerint ezt már nem merik ismét eltolni, bár az is tény, hogy az E3 miatt muszáj volt egy dátummal előrukkolni. Meglátjuk.

A  gyűjtői kiadás 99 dollárba fog kerülni.

Pár hete Jack barátomék kint jártak nálunk és pár rövidke GT5 Prologue futam után sikerült rábeszélnem egy kis nosztalgiára. Így került elő a Gran Turismo 4.

Miután mindketten controllert ragadtunk és belőttük a megfelelő paramétereket (elektronika off, 5 kör, gumikopás off) elkezdtük az első versenyt, ami természetesen először a számunkra híres/hírhedt Tsukubán kapott helyet. Jack a Pennzoil Zexel Skyline GT-R volánja mögé pattant, míg én a drift király, Tsuchiya Keiichi által is vezetett illetve dirigált ARTA NSX-be ültem be. Nagyon szeretem az NSX-et, de tudtam, hogy az előny a GT-R-nél van, ahogy az végül be is jött. Az első pár futam afféle bemelegítő ökörködéssel telt: sokszor csúnyán érkeztünk meg egymás mögé féktávon, kipördülések, lökdösődések tarkították a futamot, ahol nagyjából (meglepetésemre) egyenlő arányban győzött az NSX és a GT-R is – valószínűleg Tsukuba hossza miatt.

Jöhetett az új pálya. Egyhangú bólintás után Midfieldre esett a választás, ahol már halálosan komolyan vettük a dolgokat: nem volt lökdösődés vagy dúródás, a két autó kőkeményen feszült egymásnak, vért izzadtunk minden körben és egymást túllicitálva mondtuk (ordítottuk?) a megdöntött körrekordokat. A versenyek nagyon izgalmasak és szórakoztatóak voltak (finoman kifejezve), de a Skyline ereje itt már rendre hozta a papírformát: az NSX-nek nem sok babér termett, főleg a nagyon hosszú célegyenes miatt. Amit a kanyarokban nyert a remekül forduló vöröses GT autó, azt elbukta a hosszú egyenesekben. Természetesen az élvezeti faktor még így is a “kib@szott jó” szinten maradt.

Indulás előtt egy utolsó futamra természetesen előkerült szívem (egyik) választottja is: a Cerumo Supra. A kanyarokban ugyan vesztettem valamit az előnyből, de a Supra elöl már nem lehetett meglógni a hosszú egyenesekben, ahogyan az számtalanszor megtörtént előtte az NSX esetében.

***

Hatalmas party volt sok röhögéssel amitől mindkettőnk feje szinte vöröslött. A Gran Turismo 4 immár a hatodik évét tapossa, de ettől függetlenül ugyanaz mint amikor megjelent: a világ egyik legjobb játéka.