A kilencedik Usagi könyv picivel több mint 200 oldalnyi, Sakai-tól megszokott remek történetet tartalmaz, ami jó szokás szerint nem egy helyen vissza-vissza pillant régebbi részek felé is. Felbukkannak korábbi részekből már megismert szereplők, így az embernek sokszor megjön a kedve, hogy levegye a polcról a régebbi köteteket is, hogy felidézze Usagi első találkozását a szóban forgó alakokkal – mert legtöbb esetben már az első találkozás sem barátságos.
A bevezető ezúttal sem maradhat el, így az első oldalt Alejandro Jodorowsky nyitja egy érdekes sztorival, amiből megtudhatjuk, hogy Sakai állatfigurái milyen hatással voltak rá és hogyan űzték ki belőle a majdnem egy teljes életnyi előítéletet, amit Disney-nek köszönhetett…
A két nyitósztoriban egy-egy régi ismerős tér vissza, hogy utoljára bukkanjanak fel Usagi életében: a rosszak itt előbb vagy utóbb, de elnyerik méltó jutalmukat vagy Usagi kardjai vagy a sors keze által. Rövidek, de az előző kötetekben szereplő részekkel együtt így alkotnak teljes történetet. Nekem ez a fajta megoldás különösen kedves, biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó alkalommal használta Sakai ezt a módszert.
A címadó történet egy picit más mint az eddig megszokottak. Usagit általában megfontolt és nyugodt nyúlként szoktunk látni, de az itteni “főgonosz” elég erősen rátapint Usagi (és a szamurájok egyik) gyengéjére. Az elveszített pengék után folytatott harcban magából teljesen kifordulva, megszállottként tombol – és a kilenc kötet folyamán először, majdnem saját magát helyezi előtérbe mások megsegítése helyett.
A Szökevények című mese egy hosszabb visszaemlékezés arra az időre, amikor Usagi még Mifune nagyúr szolgálatában állt. Az ifjú szamuráj itt még viaskodik a kötelesség és a szerelem kettőse között, de végül az élet meglepő és szomorú eseményt görget elé, ami segít neki végül erősebbé válni és tudni, hogy hol a helye.
Zárásként egy régi “kedves” ismerős visszatérését olvashatjuk és azonnal megbizonyosodhatunk róla, hogy jelleme és célja nem változott. Igen, Jei (Dzsei) ismét itt van..
Terjedelme ellenére, érzésre a rövidebb kötetek közé tartozik, de ez természetesen semmit sem von le az értékéből. Usagi még mindig szerethető és megunhatatlan karakter. Idén ősszel elvileg érkezik a következő Usagi könyv Élet és halál között címmel. Várós.