Mélyvölgy Árnyai

Mélyvölgy ÁrnyaiRomos, az évtizedekbe belefáradt vár sziluettje ül a Mennydörgés-csúcsok gerincének egyik havas csücskén. Tornyai csonkán merednek a szürke, téli égbolt felé, falai számos helyen bedőltek, egykoron büszke belső épületei romosan támaszkodnak a vár még álló, de roskatag falaihoz. A leomlott falakon és korhadt gerendákon fekete, tűz perzselte sebhelyek éktelenkednek, az udvaron pihenő puha hó alatt fehéren vicsorgó koponyák és csontok alszanak sok-sok éve, rozsdás kardpengék és törött lándzsanyelek szúrós tüskeként lepik el a néma udvart.

Az egykor rettenetes erejű, kétszárnyú kapu puhává mállott romjain egy tünde férfi lép be. Ruhái feketék és egyszerűek, oldalán ívelt pengéjű kard pihen, hátán vastag anyagből szőtt zsák. Hosszú, fekete haján lusta hópelyhek ülnek, barna szemeiben elszántság tükröződik, ahogy lágyan elmosolyodik.
Elindul az egyik torony felé, mögötte sötét alakok tucatjai özönlenek be fegyverekkel és rogyásig rakott szekerekkel, kocsikkal. A síri csendben élő várba hirtelen visszatérnek a fém, a kő és a kalapács hangjai.

Mikor a férfi felér a torony utolsó szintjére és keletre tekint, nyugaton a nap lassan alábukik, elhaló fényével gonosz, lassan elnyúló árnyékot rajzol Mélyvölgyre.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s